Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 5/1-4. (Budapest, 1940)

A R 2 csaknem 3-szor olyan hosszú, mint a Rjj a szárnyon csak mikrotrichák vannak. — Hossza: 1,2 mm, Termőhelye: Csepel. (VII.) 8. ) PAVIDUS Winn. 39- 1852, Linn. Entom, VI. p. 33. (Syn.: tritomus KIEFF. £ non 1919.) Fekete, a potroh néha barnás, a Nt 2 gyengén fénylő; H. szeny­nyesfehér; p, szennyessárgák, a végső tr.-ok sötétek. A 3 4 utolsó csápízének aránya 7 :9.5 : 8.5 : 12. A 9 2—9. ize harántos; 2—9 : 10—14 = 44—54 (az irodalom szerint), de a nálam levő példányoknál az arány 44 : 64 és 44 : 81 között mozog, A szárnyon kevés makrotricha van a R 6 és M r ben (ó*$); a m. nyele rövidebb rm.-nél; a R 2 a d-nél rövidebb, mint R 4 kétsze­rese, a 9-nél R 2 legalább kétszerese a Rj-nek, — Hossza: 1.1 — 1.6 mm. Termőhelyei : Homoródfürdö, Kádárta, Rákoscsaba, Szeged, Tápé, (VI.-IX.) 9. ) TRITOMUS Kieff.* ó*. 1919. Ann. Mus. Nat. Hungar, XVII. p. 24. Matt sárgásbarna, a csápsörtéi barnák; a H. fehér; a p. világos sárgák. A 3—10. csápiz csaknem gömb, all. iz rövid nyakba húzódik ki, a 12—14. iz közel egyforma hosszú. Szárnya csak pontozott; R 2 hosszabb, mint Rj kétszerese.—Hossza: 1-1.2 mm. Termőhelye: Rákoscsaba, (Gyűjtési idő?) Subgen. Atrichopogon Kieff. 10. ) FLAVOLINEATUS S t r ó b 1.** Ç: 1880. Progr. Gymnas. Seitenstelten p. 52.; 3: 1893. Wien. Entom. Zeit. p. 168, A fej, az ormány, a két első csápiz, a Nt 2 és Scu, sárga, a Nt 2-n 3 széles, sötétbarna, hosszanti sáv van, A potroh barnássárga, a Hyp. rozsdabarna; H. fehér; a p. barnássárgák. A3 csápsörtéi nagyrészt feketésbarnák; csápok? szárnyak? A Dl. szélesebb az előtte levő potrohgyűrűnél és olyan hosszú, mint 3 potrohszelvény * A Kieffer által leírt Atr. tritomus 9 Atr. pavidus WINN.-nak bizonyult. * * E faj a magyar faunakatalógusba fel van véve. Példányait nem láttam és így nincs módomban a Stróbl-féle — ma már hiányos — leírást kiegészíteni, Üjabbkeletű, bővebb leírás nem jelent meg e fajról, sőt Goetghebuer ki is hagyta monographiájából. Annyi azonban bizonyos, hogy nem azonos egyik hasonló torszínezetü fajjal sem; részben a potroh színezete, részben a Hypo­pygium formája elkülönítik azoktól,

Next

/
Oldalképek
Tartalom