Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

mákszár faunájából; Dr. SZENT-IVÁNY JÓZSEF: A gradatió jelensége hazai nagylepkéken ; Dr. SZILÁDY ZOLTÁN : Ritka légy­vendégek hazánkban ; A háziasítás kérdése. — Az előadásokat mindenkor értékes eszmecsere és tanulságos hozzászólás követte. Tagjaink közül az elmúlt évben meghalt : GRÓF SZÉCHENYI ALADÁR felsőházi tag, földbirtokos, alapítónk, aki a nagy névhez méltóan, mint tudománypártoló főúr, társaságunknak is jóakarója és anyagi támogatója volt : Dr. HORVÁTH GÉZÁNÉ, volt elnökünk és tiszteleti tagunk hűséges hitvese, üléseink állandó látogatója ; Id. SZOMJAS GUSZTÁV ny. főispán, földbirtokos, alapítónk. Emlé­küket kegyelettel őrizzük meg. Törültünk tagjaink sorából 23-at, fel­vettünk tagjaink sorába 2-őt. Tagjaink létszáma 97 rendes, 82 ala­pító, összesen: 179 tag. Ehhez csatlakozik még 113 olyan alapító, akiknek alapítványuk az átértékelés folytán fillérekre esett le, de alapítványukat felkérésünkre sem emelték. Ezeket nyilvántartjuk ugyan, de tulajdonképpen számunkra elvesztek. A tagok toborzása tekintetében a legutóbbi időben élénk moz­galom indult meg, amelynek hatására örvendetesen egyre újabb és újabb tagokkal szaporodtunk. £rró7 a helyről is felkérjük tagjainkat, gyűjtsék táborunkba ismerőseiket, akik a rovartannal tényleg foglal­koznak, vagy akik ezzel a mi ,,scientia amabilis"-ünkel rokon­szenveznek, hogy minél erősebbek lehessünk. Különösen a vidéken rejtőznek még sokan, akik nemcsak távoltartják magukat társaságunk­tól, hanem talán nem is tudnak társaságunk létezéséről. A legutóbbi közgyűlés határozata értelmében az évi tagsági díj 4 pengő, egyetemi hallgatóknak 2 pengő. Olyan csekély összeg ez, amelyet a legszerényebb viszonyok között élő is áldozhat a tudomány számára. A tagsági díjak akár postai befizető (bianco csekk-) lapon a 39.983 sz. csekkszámlára a „Magyar Rovartani Tár­saság javára" jelzéssel, akár a közönséges postautalványon a titkár­ság cimére (II., Herman Ottó-út 15.) vagy Dr. Fodor Jenő pénztárnok címére (VIII., Mária-u. 34.) küldendők. Az elmúlt évadban általános óhajjá vált, hogy a már majdnem egy évtized óta szünetelő lapunk újból megjelenjék. Ez az óhaj ime valóra vált, az ige testet öltött : több lelkes tagtársunk megható anyagi áldozatkészsége megadta a lehetőséget, hogy a nemzetek versenyében mi is újra a pályára léphessünk. Köszönet ezeknek a lelkes híveinknek, akiknek önzetlenségét mi sem mutathatja jobban, mint az, hogy még nevüknek és felajánlott adományuknak nyilvá­nosságra hozatalát sem engedték meg. Emeljük le előttük kalapunkat Î

Next

/
Oldalképek
Tartalom