Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

szaporították a megismert fajok számát. THOMSON 1874-ben felállítja az ötödik alnémet. A legnagyobb összefoglaló müvet ED. ANDRE írta, aki hosszú évek alatt páratlan tudással és szorgalommal dolgozta fel Európa és Algéria hártyásszárnyú rovarait. A darazsak monográfiájában (1883) synonymlistájával sok kétes fajtól tisztítja meg az irodalmat. 149 faj alapos leírásával, ezek előfordulásának megjelölésével, biológiájuk, ökológiájuk és fejlődésük részletes tárgyalásával nagy szolgálatokat tett a hymenopterologiának. SCHULTHESS-RECHBERG (1887) hasonló részletességgel tárgyalja Svájc darázsfaunáját. A magyarországi Odynerusokat az előbbi két munkában említik először. Hazánk darázsfaunájának gazdagságát a MOCSÁRY SÁNDOR szerkesztésében megjelent (1897) Fauna Katalógus teszi egyszerre ismertté, amelyben a szerző 71 darázsfaj, köztük 48 Odynerus-ía} és 4 változat lelőhelyeit sorolja fel. Ezekből synonymia következtében elesik 8 faj és egy változat, tehát 1897-ben 40 ma érvényes faj és 3 változat volt hazánkból ismeretes. Sajnos valamivel korábban jelent meg DALLA-TORRE hatalmas munkája, melyben az eddigi hártyásszárnyú fajokról szóló irodalmat és azok elterjedését foglalja össze több kötetben, és így Fauna Katalógusunk adatai nem kerülhettek bele. Nagy részben ez az oka annak, hogy a külföld oly keveset tud hazánk darázsfaunájáról. DU BUYSSON (1903), SCHMIEDEKNECHT és SCHENCK (1907) Középeurópa Hymenopterafaunáját tárgyaló munkáiból több mediterrán fajunk hiányzik. A búvárok figyelme ekkor már a mult században oly nagy lendülettel megindult áramlat : az állatok életmódjának felderítése, az oekologia és ethologia felé terelődött, úgyhogy csak 1928-ban jelenik meg ismét rendszertani munka BERLAND tollából. E mű is hiányos, mert sok fajunkat nem említ fel. Nagy érdeme azonban az, hogy számos ábrájával, synonym jegyzékével, biológiai adataival s ez utóbbiak egész irodalmának felsorolásával nagyban hozzájárult az eddig is már jócskán összezavart Odynerusnem bonyolult rendszerének tisztázásához. SCHMIEDEKNECHT munkájának 1930-ban megjelent 2. kiadása sem hoz sok újat, mert határozó kulcsai sokszor homályosak és egyéniek, s nem közöl a tisztánlátást elősegítő, sok leírásnál többet érő rajzokat. Ujabban A. GIORDANI SOIKA-tól jelent meg több nevezetes közlemény az Odynerus-okról. A legújabb összefoglaló munkát HEDICKE írta a „Tierwelt Mitteleuropas" sorozatban. Csak a gyakoribb fajok rövid határozó kulcsát közli.