Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

átmenetek vannak, a két fajt egy fajnak tartom. A többi synonyma sem egyébb, mint kizárólag a változó színezetre alapított faj. Nagyrészüket már az előbbi kutatók bevonták. Eszakeurópai törzsfaj, mely Középeurópában is él s kivételesen Déleurópa hegyeibe is lenyúlik. 29/a. Odynerus quadrl£a&£iafius irmumerabilis Sauss. 0. innumerahilis Saussure, Etud. fam. Vespid. 1. Eumén. 1852. p. 189. Syn. : 0. simplex André. — O. posticus Herrich-Schaeffer. — 0. hungaricus André. — 0. inn.umerabilis Saussure. Megvizsgált példányok: Lipik (1 cf). Hadad (2 cf) és Bártía (1 cf), Grebenéc Buccari. H. cf 9—12 mm, $ 11 — 14 mm. A törzsfajtól a következőkben különbözik : az utótora szélesebb, tora durvábban pontozott és az utótorán sárga foltot találunk. Párzókészüléke (IV. tábla, 88, 89. rajz) nagyon hasonlít a törzsfajéhoz, attól azonban a következőkben különbözik. A belső fogó felső lapján sötétebb és nagyobb pontok vannak és annak az alapi részén lefeléhajló szőrök hiányoznak. A Nemzeti Múzeumban 0. hungaricus-nak determinált két nőstény példányt a fajleírások alapján az 0. innumerabilis-sa\ azonosnak tartom. Az 0. innumerabilis az 0. quadrifasciatus déleurópai alfaja. Déleurópában és Algériában fordul elő. 30. Odynerus ffloricola Sauss. 0. floricola Saussure, Etud. fam. Vespid. I. Eumén. 1852 p. 196. Megvizsgált példányok: Orsova (1 cf) Csorna, Budapest, Buccari. H. cf 9—10 mm, $ 10—11 mm. — Az első potrohszelvény hátsó szegélye megvastagodott. A II. szelvényen kétoldalt szabadonálló sárga folt van. Utótorának a homorulata átlósan, durván ráncolt, oldala élesen fogazott. Potrohán 6 sárga öv húzódik. — Párzókészüléke (IV. tábla 92, 93. rajz) a gyűrű alatt szélesebb. A külső és belső fogó találkozási vonalán hosszú szőrsor húzódik végig. A belső fogó felső lapja végén lefelé meghajlott. A felső lap sokkal kisebb, mint az alsó, alig szőrözött. Nyugatmediterrán faj. Keleti elterjedési határa Magyarország. Móczár L.; Hazai kürtősdarazsak. 2