Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

Feje szélesebb, mint amilyen hosszú. A tőpikkely fekete, lábai feketék, lábszárán sárga folt látható, lábfejízeinek színe rozsdavörös. Az I. II. és IV. szelvény sárga szalaggal szegélyezett. — A párzókészülék (II. tábla 31, 32. rajz) a lapátja vége előtt erőteljesebben összeszűkül, a tövisek feltűnően hosszúak, kifeléhajlók. A külső fogók elől nem érnek össze. A belső fogók lapjai egymáshoz viszonyítva ívalakban elfordultak. A felső lap felső része hegyben elkeskenyülő, alsó része pedig sötét chitin-sarokkal ellátott. Ettől a résztől sűrű, sötét, meglehetősen széles pontsor húzódik az ellenkező oldalig. Az alsó fogók oldalai hullámosak, alsó része és jobb oldala pedig szőrözött. Eszakeurópai faj, hazánkban, Németországban él. 4. Odynerus bifasciatus (L). Vespa bifasciata Linné Fauna. Suec. Ed. 2a 1761. p. 419. Syn.: 0. sinuatus (Fabr.\ 0. sinuatissimus Richards., Vespa sinuata (Fabr.), 0. bifasciatus Wesmael. 0. angustatus Zett. Megvizsgált példányok: Bártfa (1 cf). Retyezát, (1 cf). Alsóilosva (1 cf) Németbogsán (7 cf), Dicsőszentmárton (1 cf), Poprád (4 cf) Mehádia (1 cf), Tasnád és Bethlen (1 cf). $ $ : Trencsén, Borosznó, Torna, Nagyilva, Nagyszeben, Nagyvárad, Girhuta, Kazán, Bogsánbánya. H. cf 7 mm, 9 7—9 mm. — Domború fej pajzsa gyengén kikerekített, oldaltüskékkel felfegyverzett, előtorának oldala szögletes (I. tábla 15, 16. rajz). Tora egy és háromnegyedszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Az I. II. és gyakran a IV. potrohszelvényen is sárga öv van. Színezete nagyon változó. Sokszor az egész tora fekete, máskor az előtora, pajzsa, utópajzsa sárga folttal tarkított. Középtorának oldallemeze fénylő, mint az utótor homorulata.— Az ivarkészülék (I. tábla 12. rajz) külső fogóinak széle csaknem párhuzamos, belső fogói pedig befelé hajoltak. Belső fogója ritka szőrözetű. A felső és alsó lap alig fedi egymást. A felső lap vége elkeskenyedett, visszahajlott. MORAWITZ (1867. p. 112.) nem tudja elválasztani e fajt az 0. sínuaíus-tól. Az ivarkészülékek alapján az 0. sinuatus-t én az 0. bifasciatus synonymájának tartom. A belső fogó pigmentációja változó erősségű és ennek következtében a belső lap alsó szegélyén egyes szélső esetekben 3—4 apró sötét fog fordul elő. Egyébként a párzókészülék alkata mindig egyforma. Széles elterjedésű északeurópai faj.