Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

b) A régebbi értelemben vett Lionotus alnemben csak az én harmadik csoportomba tartozó fajok maradtak benne, hátralevő fajok számára ivarkészülékük alapján más beosztást kellett eszközölnöm. c) A régi Hoplopus alnemben egyetlen faj maradt benn, ide került továbbá a Lionotus alnem egy faja. A fennmaradó fajokat a következőképen csoportosítottam: a) A régi Hoplopus alnem fajai az előbb említett egyetlen kivételtől eltekintve az Odynerus sensu str. alnembe kerültek, mivel az Odynerus sensu /af.-nem generoíypusa (0. spinipes) ebbe a fajcsoportba tartozik. b) A régi Lionotus alnem azon fajai, amelyek ivarkészülékük alapján az én második csoportomba tartoznak, Delphinaloides subgen. nov. néven új alnembe kerültek. c) A Lionotus alnem fennmaradó néhány faja, továbbá az Ancistrocerus alnem egy faja az én negyedik csoportomnak megfelően ugyancsak új alnembe kerültek Méhelyella nov. subgen. néven. Ezt az új alnémet Dr. MEHELY LAJOS egyet. ny. ny. r. tanár úr tiszteletére neveztem el így, aki a párzókészülék alapján a Prosopisnem kiváló monográfiáját készítette el és akinek ebből a munkájából számos útbaigazítást és gondolatot merítettem. Az ainemek és a fajok felsorolása, jellemzése. A fajok felsorolása közben a megvizsgált nőstények példányszámát egyszerűség kedvéért csak abban az esetben közlöm, amikor valamely nevezetesebb (pl. faunánkra nézve ritka, vagy új) fajról van szó ; az európai elterjedésükre vonatkozó adatok felsorolását pedig mellőzöm, mert azok BERLAND (1928) munkájában nagyrészt megtalálhatók. I. alnem Symmorphus Wesm. (car. emend.) (I., II., III. tábla 1-77. rajz) Syn.: Ancistrocerus Wesm., Microdynerus Thoms., Lionotus Sauss. (partim). A tövis hosszú, erősen fejlett sokszor a párzókészülék nagyságával is vetekedik. Belső fogójának felső és alsó lapja egyenlő nagyságú. Felső lapja megnyúlt, háromszögalakú, az alsólap kiszélesedő.