Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

után megölt állat párzókészülékének rajzával (0. gracilis I. tábla 17. rajz és II. tábla 45. rajz) tudom bizonyítani. Sajnos a kipreparált állatok évekig száradtak a gyűjteményekben és így nem csoda, ha a vékony hártyás kitürődött penis idők folyamán tönkrement. Mindenesetre ezen is világosan látszik az ivarkészülék párzás előtti és utáni helyzete. Az utóbbin legfeltűnőbb, hogy az egész készülék csaknem kicsúszott a gyűrűből, a külső fogók befelé hajoltak, és a lapát messze előre kinyúlt. A kérdés mindaddig nyitva marad, amíg valamelyik szerencséskezű búvárnak kopulában lévő állatot nem sikerül fognia. Az ivarkészülék alkata, az egyes részek jellemző tulajdonságai biztos támaszpontot nyújtanak a darazsak rendszerében. A kürtös darazsak felosztása. Az egymáshoz annyira hasonló és egységesnek látszó nemet a búvárok már a mult században több alnemre osztoták fel. ANDRE (1883, p. 653) 9 csoportot különböztet meg, SCHMIEDEKNECHT (1900, p. 282) pedig az irodalom alapján 5 alnembe sorolja Európa Odynerus fajait. Külső alaktan és határozás szempontjából ez a beosztás célszerűnek látszik ugyan, de az ivarkészülék vizsgálata alapján ezek az alnemek nem bizonyultak egységeseknek. Ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy az évezredeken át megszilárdult ivarkészülék legalább olyan értékű rendszertani bélyeg, mint a szárnyerezet vagy a szájszervek (MEHELY, 1935, p. 31), a külső, a környezet hatása alatt álló és ezért gyakran, (de nem szükségképen !) változó morfológiai bélyegek pedig, mint pl. a skulptura kétségbevonhatatlanul messze elmaradnak az ivarkészülék mögött az állatok rendszerezésében, azt hiszem helyesen járok el, mikor a kürtös darazsak természetes csoportjait és fokozati sorát az ivarkészülék alapján igyekszem megállapítani. A p ár z ó k é s z ü 1 é k alapján a magyarországi kürtősdarázs nemben 6 jól jellemezhető csoportot tudtam elkülöníteni, amelyeket MEHELY-hez hasonlóan alnemeknek tartok. Ezek az alnemek azonban — mint már említettem — a régebbi 5 alnemmel nem esnek legnagyobbrészt egybe, tehát a régi felosztás heterogénnek bizonyult. Az új felosztást megnehezítette az a körülmény, hogy sem az Odynerus nem típusa, sem az Odynerus subgen. sensu sír. az irodalomban nincs megjelölve, úgyhogy a nemzetség típusát és ezzel együtt az Odynerus sensu str. alnémet és ennek terjedelmét az idevonatkozó nemzetközi nomenklatúra-szabályok értelmében nekem kellett megállapítanom.