Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

Külső fogójuk (válva externa 18. rajz b) hosszúkás, sokszor erősen chitines lemez; két oldalt szinte hüvelyszerűen veszi körül a belső részeket. Alakja általában egyöntetű, alig változó. Felső vége gyakran apró szőrökkel borított, lekerekített. Innen indul ki a belül üreges, hegybe kihúzott tövis (spina, 18. rajz d). Belső fogójuk (válva interna I. tábla 19.) széles lemezszerű függelék. Legtöbb esetben egy felső és egy alsó rész különböztethető meg rajta. A kettő eredetileg két külön lemez, valószínűleg a nyílnak és a pörgének (sagitta, volsella) felelnek meg. Összeforradásuk helye több esetben jól látható (0. delphinalis III. tábla 71, 77, 79. rajz). A felső lap (I. tábla 19.) alsó csavarszerű kanyarulatánál lefelé folytatódik és hegyben végződik. Az alsó lap (19. ábra alsó rész) e hegy mentén csatlakozik a felső laphoz és a csavaralakú kanyarulat alatt nyomul a felső lap alá. Átvilágosodott preparátumokon jól látszik az alsó lemez határa, mely néha (0. transitorius V. tábla 101. rajz) túl is ér a felső lapon. Hasonlóképen előtűnik a karély is (manubrium, BIRULA, 1930. p. 338, VI. tábla 123. rajz). Felületét csaknem mindig különböző nagyságú és minőségű szőrözet borítja. Felső lapja alján gyakran nagy sötét pontok láthatók. A lapátjuk (spatha I. tábla 20.rajz) hosszú alapján háromágú, végén kissé kiszélesedő chitinvájú, melyben ductus ejaculatorius végső része, a kitüremlő penis nyugszik. Törzsi, nyaki és feji részt különböztetünk meg rajta. Párzókészülékük hátoldalával vékony hártyás, tojásdad, keskenyebb végén hegyben végződő lemez függ össze szorosan (I. tábla 14. rajz). Ez a potrohba behúzódott IX. szelvény hátoldali lemezének felel meg (BECKER, 1930. p. 20). Hasonlóan megvan e szelvény hasoldali lemezének maradványa is, egy kétágú, az utolsó látható szelvény belső hasoldali lemezéhez nőtt, hártyás képződmény alakjában (I. tábla 13. rajz). Közel 200 példányon végzett vizsgálataim közben több, önálló chitines lemezt nem találtam a potrohban. A többi eltűnt szelvények utolsó maradványait valószínűleg az utolsóelőtti szelvények hasoldali lemezein látható hártyás függelékekben találjuk meg. Mivel a IX. szelvény maradványai annyira leheletszerűen vékonyak és áttetszők voltak, és a fajok vagy egyes csoportok rendszertani jellemzésére semmi pozitív támpontot sem nyújtottak, elhagyom jellemzésüket. Más családokban (Apidae) a potrohszelvények behúzódott maradványai sokkal fejlettebbek, kevésbé csökevényesedtek el, úgyhogy alnemek elkülönítésére, fajjellemzésére is jól beváltak (NOSKIEVITZ, 1936., MÉHELY, 1935).