Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)
az egyik táplálkozási módról a másikra áttérő fajok a változott' viszonyokhoz könnyen alkalmazkodhatnak. Ez az alkalmazkodás azonban szükségszerűen maga után vonja az emésztő szervek, nevezetesen a bélcső morphologiai változását is. Gorka Sándor vizsgálataiból tudjuk ugyanis, hogy a televényevő, •— korhadó növényekkel elő bogarak zöme a rövid bélcsövü csoporthoz tartozik, tekintettel arra, hogy bélcsővük minimálisan a testhossz 262.90/0-át, maximálisan pedig 392.4%-át alkotja. Viszont a növényevő bogarak bélcsőve — mint már ismertettük, — jelentékenyen hosszabb, mert ezeknek a test- és bélhossz közötti százalékos viszonyát a 274.20/0 minimum és a 676.90/0 maximum fejezi ki. Minthogy — a kifejtettek szerint — a kezdetben saprophyta életmódot folytató, tehát rövidbelü Buprestidak a törzsfejlődés során phytophaga táplálkozási módra tértek át, amely változás a bélcsövet uj feladatok elé állitotta, a functió-váltás törvényszerűsége alapján kétségtelen, hogy a Buprestidak rövid, saprophaga-typusu belének, hosszú, phytophaga typusra kellett átalakulnia. Minthogy azonban vizsgálataink során megállapítást nyert, hogy a Buprestidak bélcsövének hossza, a megváltozott életmód ellenére sem változott, — rendkívül érdekes biológiai jelenség, hogy a Buprestidak bélcsővének anatómiai szerkezete, a változott táplálkozási módnak megfelelően, mily módon reagált. A bélcső részletes tárgyalásánál látni fogjuk, hogy a közép belet, — különösen annak középső részét, - többé-kevésbbé jelentékeny nagyságot elérő, vakbélszerü kitüremlések fedik, — teljes ellentétben a phyto-, succi- és saprophaga bélcsői typusokkal, amelyekre többek között az is jellemző, hogy belük rendesen finom alkotású, csupasz cső, s rajta vakbélszerü kitüiemlést vagy egyáltalán nem, vagy csak elenyésző számban és kifejlődésben észlelhetünk. 1 ) A vakbélszerü kitürérméseknél azonban sokkal fontosabb jelenség az, hogy a Buprestidak középbelének adoralis végén, azzal összefüggően egységes szervet alkotva, bilaterális elhelyezkedéssel középbéli mirigyeket találunk, •— amelyeknek jelenlétét ezideig a bogarak közül csak a Buprestidáknál észlelték, de amelyeknek nyomaira az Elateridák családjához tartozó egyik-másik fajnál is rájöttek. A középbéli mirigyek élettani szerepével e helyen nem foglalkozom, de már itt reá mutatok arra, hogy azoknak szövettani felépítése nagyfokú megegyezést mutat a középbél histologiai szerkezetével. Látni fogjuk azt is, hogy élettani functioja is ugyanannak a szerepnek betöltésére hivatott, mint a középbe!. 1 Gorka Sándor: Adatok a Coleopterák táplálócsövének morphologia! és physiologiai ismeretéhez, p. 23.
