Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

csoportját alkotják, amelyeknél, — a megvizsgált esetekben, — a test- és bélhossz közötti százalékos viszonyszámainak minimuma 215.62% (Dicerca moesta F.), maximuma pedig 2850/0 (Dicerca acnea L.). Annak a kérdésnek elbírálásánál, — vájjon a Buprestidak bélcsővének anatómiai szerkezete, a bélcső hossza szempontjából, táplálkozási módjukkal összhangzásba hozbató-e, — rendkívül érdekes jelenséggel állunk szemben, amely körülmény a kérdésnek behatóbb megvitatását teszi szükségessé. A mérések fenti eredményeként ugyanis a Buprestidak test és bélhossza közötti százalékos viszonyszámok minimumaként a 21 5.62%ot, — maximumaként pedig a 285%-ot ismertük fel. Gorka Sándor idézett müvében közölt táblázat (p. 16.) adatainak figyelembevételével ezek az arányszámok legtalálóbban a succiphagák bélcsővének méreteivel állíthatók párhuzamba. A táblázat szerint ugyanis a succiphaga-typus test- és bélhossz közötti viszonyának minimumaként a 193.9, — maximumaként pedig a 285.0% jelentkezik, amely viszonyszámok közé a Buprestidak bélcsővének méretei könnyen beilleszthetők. Ha pedig egy pillantást vetünk a Buprestidak bélcsővéről készített ábrákra (1—9. rajz), azoknak legfeltűnőbb jellemvonásaként a bélcső egyes főrészeinek (elő-, közép-, utóbél) csaknem teljesen egyenlő méretű tagoltsága tűnik fel. A bélcső részeinek ez az egymással megegyező nagysága pedig valamennyi typus körül éppen a succiphagák bélcsővére jellemző. Amennyiben tehát megállapításunk az volna, hogy a Buprestidak kizárólag növényi nedvvel, illetőleg virágporral táplálkoznak, — abban az esetben szabályként állithatnánk, hogy a Buprestidak bélcsővének anatómiai szerkezete, a bélcső hossza és tagozódása szempontjából, — táplálkozási módjukkal összhangzásban áll. A Buprestidak táplálkozási módjára vonatkozó ismereteink azonban annak megállapítására kényszeritenek bennünket, hogy a kifejlődött Buprestidak táplálékául a könnyen emészthető növényi nedven és virágporon kivül lomb is szolgál, s hogy ennek következtében azoknak számos faját a phytophaga (növényevő), még' pedig a lombevő, — herblvora v. herb'phaga-typushoz kell soroznunk. A növényevő bogarak béicsövéaek morphologiai viszonyaira vonatkozó adatok azonban a Buprestidak bélcső vének méreteitől jelentékenyen eltérnek. Gorka Sándor emiitett összeállításában ugyanis a phytophaga-typusok test- és bélhossza közötti százalékos viszony minimuma 274.2, — maximuma pedig 676.9%. Eíek a viszonyszámok pedig a Buprestidak bélcsővének méreteire jellemző viszonyszámoktól, — nevezetesen a 193.9% minimumától és a 285.0% maximumától feltűnően eltérnek. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy a typusos phytophagáknál (elsősorban a levélevőknél) a bélrészletek között a középbél a leghosszabb, s hogy ez egymaga a test hosz-