Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

Ma gyar Rovartani Társaság Közleményei (Folia Societatis Entomologicae Hungaricae) II, 1. - 1929. Legyészeti tanulmányok. Irta: Knézy Gergely S. J. 1. A Dolichopus-nem magyarországi alakjai. A legyeknek egyik nagyon érdekes csoportja a Dolichopodidák családja. Az ide tartozó fajokat hosszú lábak, karcsú testalkat, többnyire fémes-zöld szín és jellegzetes szárnyszerkezet jellemzi, aminek alapján a többi légycsaládoktól könnyen megkülönböztethetők. Szárnyukra jellemző, hogy a hátulsó tősejt a korongsejittel közös sejtté olvadt össze. 1 Dolichopus Thalhammeri n. sp. szárnya. —5: az 1., 2., 3., 4. és 5- hosszanti ér, — K: a tősejttel egyesült korongsejt. Ezek a legyek árnyas bokrok lomblevelein, vízből kiálló sziklákon vigan ugrálnak és vadászgatnak apróbb állatkákra. Fejlődésükről keveset tudunk, erre nézve csak néhány elszórt megfigyelés és adat áll rendelkezésünkre. Előfordulási körülményeik valószínűvé teszik, hogy iszapban, puha talajban, vagy korhadó lomblevelek alatt fejlődnek. Föltevésünket igazolni látszik Beling megfigyelése, aki a Leucostola-ncm fejlődési ^lakjait homokos iszapban találta meg. Ezen adat és egyéb megfigyelések alapján, tudjuk, hogy a Dolichopodidák lárvája hosszú, hengeres és amphipneusticus, bábjuk pedig többnyire szabad. Érdekes eltérést csak a Trypftciis smaragdinas Gerst. fajnál tapasztalunk; Lübben ugyanis kimutatta, hogy ennek két éves lárvája vízi növények fiatal hajtásaiban élősködik, télen pedig a növény gyökerébe vonul vissza.