Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

FOLIA ARCHAEOLOGICA I.IV. 2008-2010. BUDAPEST MÉG EGYSZER A 11 EGY ESTŐRRŐL KOVÁCS S. Tibor Közel két évtizede, bogy a hegyestőrről egy tanulmányt írtam a Folia Historica című periodikába.

1 A fent említett dolgozatban olvashatjuk a pesti kardcsiszároknak a 15. század közepén, vélhetőleg az 1460-as években írott céhlevelét.- Magyarországon a szúrásra kiképzett, viszonylag rövid pengéjű döfőfegyvert, a tőrt feltehetően a 13. század óta használták. 'A 14. században a kétélű, már hosszabb pengével, és speciális markolatgombbal készült tőr neve a bicellus a Képes Krónika leírása, valamint miniatúrái szerint. E fegyverfajtát szaruval, vagy bőrrel bevont markolattal egyaránt gyártották és tisztították a pesti kardcsiszárok.

4 Az előbbi céhlevélben egy igen érdekes mondattal találkozunk: „... gladios tamen non purgatos qui Hungarice hyzwktwr vocantur ubique paratos secundum consuetudinem nostrae civitatis antiquum libéré, vendere, emere decrevimus permittendo." Vagyis: „Engedélyezzük városunk ősi szokása szerint a csiszolatlan kardok - melyeknek neve magyarul hosszútőr (hyzwktwr) - szabad eladását és vételét, bárhol készültek is azok.""' Az 1460-as években a mai értelemben veti kard (gladius) magyar neve a tőr volt a fenti mondat értelmében. Feltehetően Budán, 1418-1422 között keletkezett az egykori nikolsburgi diák, Rotenburgi János magyar nyelvmestere, amelyet 1923-ban Jakubovich Emil fedezett fel.

1'A fenti szójegyzék szerint a gladius= theor, azaz mai kiejtéssel tőr." Az előző nyelvemlék nagyban megerősíti, hogy a 15. században a kard nevű fegyvert tőrnek hívták. Ezek után talán nem túl merész következtetés, hogy a korai Zsigmond-korban lejegyzett Besztercei Szószedetben előforduló fixolaris - heges theur - hegyes tőr; spalta - zes tlieur széles tőr és bipennis - ket eleu theur - két élű tőr nem tőröket, hanem a mai értelemben vett kardokat jelölt.

8 Ebben a becses szójegyzékben rendkívüli részletességgel írták le a korabeli fegyvereket, így, mint a fentiekben láttuk az akkoriban tőr kifejezéssel illetett kardokat. Az előbbi, igen meglepő nyelvészeti adatok késztettek arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének kardjait a Zsigmond-kortól a Jagelló-kor végéig tüzetesen átnézzem, természetesen azzal az időszakkal kezdve amikor is a Besztercei Szószedet íródott. A 14. század utolsó évtizedeiben megjelent hazánkban az a páncélt ípus, amelynél a mellvértet már egy lemezből kovácsolták, és ez a változat a teljes lemezvértek megjelenése előtti legfejlettebb védőfegyvert képviselte. Egy ilyen páncél látható a siklósi plébániatemplom 1986-os feltárása alkalmával napvilágra került vörösmárvány sírkövön, amely az 1386-ban egy merényletben életét vesztett Garai I. Miklós nádort ábrázolja." A fenti páncéltípus elterjedése miatt a 14. század 1 KOVÁCS S. 1993. 2 KOVÁCS S. 1993, 178. 3 KOVÁCS S. 2006, 8-10. 1 Kl'BlNYl 1973, 189-191; KOVÁCS S. 1993, 178. Az 1419-ben festeti Szent László-legenda székelyderzsi falképén a lovagkirály oldalán szintén a bicellus látható. LÁSZLÓ 1994, 93-100. 5 KUBINYI 1973,192. 6 DŐRY 1924, 84-85. 7 MOLNÁR-SIMON 1980,65. » FINÁLY 1892, 15; KOVÁCS S. 1993, 197, 20. jegyzet; B. SZABÓ 2010, 129. 9 PANNÓNIA 1994, 276-278; SIGISMUNDUS 2006, 445, Kat. No. 1.35.; Lásd a 9. képet!