Folia archeologica 54.

Oravecz Hargita: Újkőkori arcos hombár töredékei Tiszaföldvárról

ÚJKŐKORL ARCOS HOMBÁR TÖREDÉKF.I TLSZAFÖLDVÁRRÓL is volt tároló rendeltetésük, azt a Dévaványáról

3

6 vagy a Battonya környékéről

3

7 származó nagyobb mennyiségi szemes gabonát tartalmazó edények igazolják a legjobban. Általában több tíz litert meghaladó, többnyire jól kiégetett, vastag falú, egyszerű, rátett vagy karcolt mintákkal díszített, esetleg pelyvás bevonattal borított, „közönséges" edények voltak, amelyek között megkülönböztetett szereppel rendelkezhettek az arccal díszített változatok. Erre a feltételezésre a kutatás részben az edények sajátos „kezelése", részben pedig az ábrázolt arcok értelmezése kapcsán jutott.

38 Az előbbire, a hombárok szándékos törése és részben temetése utal. Régóta feltételezik, hog)' a nyakból kiütögetett, kizárólag az arcos részt ábrázoló cserepek, nem véletlen előfordulásúak, ilyenek például Tiszaigar-Csikóstanyán vag)' Tiszasas-Rév településeken kerültek elő.

3!

l Tudatos leválasztásra és eltemetésre utaló felső edényrészeket Csanytelek-Újhalastón,

4

0Tiszaug-Vasútállomáson tártak fél, az utóbbin bekarcolt aljú, „fenékjelekre" emlékeztető edénykével együtt." (Bár utólag nehezen állapítható meg, de szabálytalan törésmódjuk és állaguk alapján ilyen hasonló, különleges kezelésben részesülhettek a Szentes-környékén,

4

2 vag)' Kömlőn

4

3 talált arcos edények is.) Önállóan, gödörbe „eltemetett" és „temetkezésekkel körülvett" arcos edényt Szelevényről ismertettek.

4

4 Az arcos edények különleges szerepét a Gyomaőzedi bothrosból származó nagyméretű arcos hombár jól példázza legjobban, amelynek kontextusa - azaz a gödör szabályosan ismétlődő rétegsora - „áldozással" hozható kapcsolatba.

4

5 Feltehetően a sajátos „kezelésmódok" újabb megnyilvánulásaként értelmezhető a cserepeink felületén előforduló bevonat is. Mindkét töredék díszített (!) felületét kb. 2-3 mm vastag, világos színű, pelyvás soványítású agyagos tapasztás borítja,

46 amelyről megállapítható, hogy az edény díszítését követően, valamikor a használata során került az edényre.

4

7 (A rajzokon világosabb foltok jelzik előfordulását.) E bevonat jellege nem azonos a középső újkőkori edényeken gyakran előforduló bevonattal, ezért feltételezhető, hogy használatának sem hétköznapi, praktikus, hanem inkább „más" oka, például az ábrázolt lény arcának eltakarása, vagy az edény rituális szerepének megszűntetése lehetett. Eg)' afrikai folklórból hozott példa szerint a természeti népek szertartásos ünnepeik során a „gyász," az „elmúlás" jeleként gyakran kenték arcaikat, maszkjaikat vagy testüket sárral,

4

8 nem kizárt, hogy a hombáron lévő bevonat célja esetleg hasonló lehetett. Az arccal ellátott edények különleges rendeltetésének rekonstruálásában az ábrázolások értelmezése is segíthet. Az arcok jellegzetessége, hogy leegyszerűsítettek, nem rendelkeznek portrészerű vonásokkal, zárt szemű, csukott szájú személyt ábrázolnak, amely vonások inkább halott, mint élő személy képmására utalnak. Néprajzból származó megfigyelés, hogy a természeti népek olyan lényeket ábrázoltak így, például, maszkjaikon vag)' szobraikon, akik „túl vannak a halálon", „őssé", „természetfelettivé", azaz már „istenné" váltak. Szembetűnő vonásuk - ami a régészeti 3

6 ECSEDY 1982, 44. 3

7 SZÉNÁSZKY 1990, 153. 3

8 KALICZ-KOÓS 2000, 21-22; RACZKY 2000, 14-15; RACZKY-ANDERS 2003, 167-170; MAKKAY 2005, 91. 3" KALICZ-MAKKAY 1977, Taf. 152. 1,5. 4

0 HEGEDŰS 1981, 4. 4

1 RACZKY 1982, 224, 3. kép. 1-3. 4

2 CSALLANY 1939. 15. T. 1-2. HORVÁTH-PAI.LCH 2005, 263. 4

3 DANYI 2000, 12. 4

4 KAI icz-Koós 2000, 19, 2. lábjegyzet; RACZKY-ANDERS 2003, 166, Fig. 5. 4

5 GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 2002, 55-56. Abb. 1. 4

6 Ennek jelenlétére és nem véletlen előfordulására Tóth Gyula restaurátor hívta fel a figyelmemet, amiért köszönettel tartozom. 4

7 Ez a bevonat, egy helytelenül alkalmazott tisztítási eljárás következtében már csak foltokban maradt meg, amelyek a rajzon világosabb színűek (l—2.ábra). 4" ZOI.NAY 1983, 265-266; 335.