Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

SZKMLE - REVIEW 359 Quast azon megfigyelése, liogy a fibulák egy része használatlanul, feltehetően a temetkezés számára készítve került a sírba (42. o.). A sackraui sírok esetében az elhunytak vezető szerepét a germán társadalmon belül támasztják alá az I. és II. sírban talált arany bunkós karperecek és kampós-hurkos végződésű nyakperecek.

2

2 A mellékelt táblázatban (46. o. Abb. 6.) azonban hibásan szerepelnek az osztrópatakai leletekre vonatkozó adatok, mivel az I. leletben nem egy, hanem 9 (!), a másodikban pedig nem négy, hanem csupán egy arany fibula volt.

2

3 Sajátos képvilágot tükröznek azok az ábrázolások, melyek ezüst lemezekre préselve különféle tárgyakat díszítettek, mint pl. a strázei II. sír öwereteit. Ezek egy részé (ld. pl. az osztrópatakai lemezeket) római préselő tövekkel készítették, míg mások a germán ízlés- és vallási világot tükrözik, illetve keverednek egymással, mint a herpályi pajzsdudort borító lemezeken (47-50. o.). Ez a képvilág a középső császárkorban tűnik fel a barbaricumban, azonban préselt lemezes díszítések a római tartományok leletanyagában (vereteken, fibulákon stb.) már a koracsászárkorban előfordulnak. Az barbaricumi tárgyakon ábrázolt állatok és keveréklények mitológiai és művészi tartalmának értelmezése azonban még várat magára. Quast könyvének utolsó fejezetében (51-56. o.) három szempontból próbálja meg értékelni a korszak fejedelmi temetkezéseit. Az elsőben a településtörténeti környezetet vizsgálja, bár meg kell állapítania, hogy a temetkezésekben nyugvók lakóhelyei eddig még nem kerültek elő, ugyanakkor szerinte a temetkezési helyek közelében keresendők. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a lakott területtől távol, bizonyos kultikus szempontok alapján választották ki a sírok helyét. Kétségtelenül a strázei lelőhely környezetében számos fontos út futhatott, mint ahogy a sackraui esetében is. A mellékelt tárgyak egy része távoli kultúrák és vidékek felé mutat, amely átvezet a következő szempontra a barbár elitek hálózatára, amely a temetkezési szokások és mellékletek tekintetében nagyfokú azonosságot mutat. Kérdéses azonban, hogy a nemesfém mellékletek ilyen nagy számát sírba helyezett szimbolikus thesaurusnak tartsuk-e.

2

4 Hiszen a sírba helyezett régi presztízstárgyak kikerülve a „kincstárból" elvesztik szerepüket a fejedelmi család legitimizácíójában. így a koraközépkori thesaurusok szerepének császárkorra való vetítésében mindenképpen nagyobb körültekintés és óvatosság szükséges. Ezen presztízstárgyak jelentős része ugyanis a Római Birodalomból származott, amely széleskörű kapcsolatrendszert ápolt a határai kívül élő népekkel. Ezek vezetőinek egy részénél kétségtelenül legitimizácíós funkcióval bírt a római támogatás, amit az írott források mellett még Antoninus Pius Rex Quadis Datus feliratú sestertiusa is alátámaszt. A birodalom különféle gazdasági és kereskedelmi támogatásokkal, illetve engedményekkel igyekezett szövetséges viszonyt kialakítani szomszédaival, így biztosítva határait. Sőt ajándékokkal és támogatásokkal igyekezett a vezető réteget céljainak megnyerni. A kora császárkorban a Felvidék délnyugati részének és az itt élő népcsoportnak e szempontból való jelentőségét az előkerült temetők római importárukban való gazdagsága jelzi.-' Míg e temetők esetében szélesebb rétegek részesültek római javakban, addig a 3. században már csupán egy igen szúk réteghez jutott a római kormányzat támogatása. Míg a kutatók egy része ezt germánok katonai szerepvállalásával magyarázta, addig Quast elképzelése szerint e mögött inkább a markomann háborúk után kialakított új külpolitikát kereshetjük, amely nagyobb figyelmet szentelt a mélységi adatgyűjtésre, a barbaricumi viszonyok jobb megismerésére és ennek érdekében befolyást gyakorolt az. ottani elitekre illetve új katonai exploratores alakulatokat állított fel. Bár éppen a 3. századi barbár támadások szempontjából kérdéses, hogy olyan jól működtek-e a kommunikációs vonalak a barbár elitek és a tartományok irányítása között, mint ahogy Quast véli. Mindenesetre a mellékletek egy része alapján inkább feltételezhetjük, hogy ezek a kommunikációs vonalak inkább a császári udvar és a barbár elitek között álltak fenn, akik nem a 2

2 A bunkósvégű karperecek rangjelző szerepéről Id.: WERNF.R 1980. 2:

1 Ld. PROHÁSZKA 2006, 15-24, 100. 2

4 A kora középkori thesaurusról: HARDT 2004. 2

3 I

.d. A temetők közlését: KOENIK 1980.