Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

280 KOVÁCS S. TIBOR olyan szablyákat is, amelyeknek a markolata egyértelműen parasztkés formájú. Véleményünk szerint a fenti tárgyi emlékek is a jobbágyok katonai szolgálatát igazolhatják. A telekkatonaság szerepe az, hogy az előkelők, a bárók és a nemesek magánvagyonát a honvédelem szolgálatába állítsa, valamint, növelje a hadakozók számát egyrészt a fegyverforgatásban járatos jobbágyok bevonásával. Természetes, hogy a kiállított „telekkatonák" könnyűlovasok voltak s fő fegyverük a hatékony s egyben olcsón előállítható íj volt. A fent leírtak alapján valószínűsíthető, hog)- a parasztkés markolatával rendelkező szablyák Magyarországon alakultak ki a kései Zsigmond-korban. A polgári-paraszti fegyverzetben megjelentek a kardként viselt és használt, igen hosszú pengéjű parasztkések. A szablyahasználat újbóli elterjedésével egy re több példányukat szerelték fel változatos szablyapengékkel, amelyek közül számos akár Anjou-kori örökség (7. ábra), vag)' az oszmán-török hatás is lehetett ( 8. ábra 2.). Ezzel párhuzamosan a huszita harcmodorban is fontos szerepet kaptak a parasztkéssel felszerelt gyalogosok. A kései Zsigmond-kortól, de elsősorban az 1440es évektől a Magyarországon nag)' számban alkalmazott cseh zsoldosok megismerkedtek a szablyákkal. Már a 15. század közepétől tetten érhető, hogy számos esetben felcserélték parasztkéseik egyenes pengéit szablyapengékre, amelyet „tesák" néven az egész 15. század folyamán használtak.

4

2 Erre talán a legszemléletesebb példa az a levél, amelyet az 1450-es években cseh zsoldosok anyanyelvükön írtak Bártfa városához (9. ábra).

4

3 A fenyegető levelet rajzok is díszítik, s egyikük egy olyan szablyát ábrázol, amely a 8. ábra 1. képén látható. Az 1450-es és 1460-as évektől a parasztkés markolatával készült fegyvereknek már lengyel területekről is jó párhuzamaik vannak.

4

4 A német szolgálatban álló cseh zsoldosoknál is a kard mellett a parasztkések képezték a személyi védelem fontos részét. Szükséges megjegyezni, hogy a korabeli forrásokban a parasztkéseket, vagy a parasztkés markolatával felszerelt szablyákat egyaránt „messer" néven említik.

4-' 1460-ban Pozsony város tanácsa egy 35 főből álló zsoldoscsapatot fogadott szolgálatába és ezzel egyidejűleg összeírták a katonák felszerelését is. Igen érdekes, hogy a listában nem szerepelnek a kardféleségek. Ennek ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy a zsoldosok parasztkés markolatával felszerelt szablyákat forgattak, hiszen a városi jegy zőkönyv egy ilyen fegyvert néhány évvel korábban egy soproni gyalogosnál már megemlített. Az, hogy a „messerek" a jegyzékben nem szerepelnek, arra utalhat, hogy meglétüket teljesen természetesnek vették. A lajstrom nevei alapján megállapítható, hogy a zsoldosok két magyar kivételével mindannyian cseh származásúak voltak.

4

6 A „messer"-nek a népszerűsége a cseh, lengyel és osztrák gyalogosok között a 16. század elején is töretlen, amelyet Albrecht Dürer 1512-ben készült „Fechtbuch"-ja igen jól bizonyít. A művész által készített vívókönyv számos lapján megfigyelhetőek ezek a fegyverek, a korábbiakhoz képest csak annyi különbséggel, hog)' a markolatból kinyúló hárítótüske helyett ovális gyűrű jelent meg (10. ábra).

4

7 A Hans Burgkmair által illusztrált „Triumph" (Diadalmenet) 1516 és 1518 között készült el I. Miksa császár (1493-1519) számára. Az egyik fametszeten öt tárcsapajzzsal és a fentiekben leírt „messer"-re\ felszerelt cseh gyalogos látható. A korabeli képaláírás a következő „Fünf personnen mit' pa fessen, die fallen haben messer auch plos". Ez a felirat is elárulja, hogy ezek a fegyverek valóban a paraszti-polgári fegyverzetben használatos parasztkésből fejlődtek ki.

4

8 4

2 BOEHEIM 1890, 171-174; TÓTH 1925, 54; TRESP 2004, 81. 4

3 SZÁDECZKY 1882, 202-203. 4

4 UZBROJENIE 1990, 517, 519; Vö.: M

ÜLLER 1979, 57. 4

5 TRESP 2004, 302, 380, 391-393. 4(

i NÖGRÁDY 2008, 196-200. 4

7 DÖRNHÖEFER 1907, III-IX,Taf53; BOCCIA-COELHO 1975, 134; MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 53.349, hossza: 83 cm, penge szélessége: 3,7 cm, lelőhelye: Titel. 4

8 SCHESTAG 1883, 161, Taf. 38.; THOMAS 1977, 1589, 43. ábra.; ENDRÖDI 2000, 201-202.