Folia archeologica 54.
Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)
276 KOVÁCS S. TIBOR Ezek után vizsgáljunk meg néhány olyan szablyát, amely parasztkés markolatával van felszerelve. 7. ábra. Szablya ívelt, fokozatosan szélesedő pengével, közvetlenül a pengehát alatt futó vájattal. Egyenes, középen megvastagodó keresztvassal, amelyből ívelt hárítótüske ágazik ki. A markolaton három áttöréssel, amely a fa markolatborítás szegecsei számára készült. Igen érdekes, hogy az ívelt végű markolat csúcsa előreáll. 3 5 8. ábra 1. Szablya ívelt, szúrásra kialakított heggyel, a pengehát alatt futó kettős, majd egyes vájattal. Röv id, pálca alakú keresztvasának közepéből egy kor markolattüske ágazott ki. A markolat eredeti faborítása megmaradt, amelyet három vasszögeccsel rögzítettek a markolatnyúlványhoz. A fa markolat érdekessége, hogy a vége ferdén lecsapott. 3 6 8. ábra 2. Szablya ívelt, kiugró fokéles pengével, amelynek közepén a hegyig futó széles pengevájat található. Közepesen hosszú, pálca formájú keresztvasának közepéből egykoron markolattüske ágazott ki. ívben levágott markolatán hat nvílás látható a fa markolatborítás szegecsei számára. 3 7 A fent leírt műtárgyakat mind Kalmár János, mind Zarnóczki Attila a huszárokhoz kapcsolta, ezeket a fegyvereket tartották a legrégibb huszárszablyáknak. 3 8 Korábban már utaltunk ennek a megállapításnak a tarthatatlanságára, amely szerint a fenti változatot a huszárok használták volna. Az „S" keresztvasú szablyák megfelelően kiegyensúlyozott, jól megkovácsolt pengéi mellett a parasztkés markolatával készült változatok - kevés kivétellel - meglehetősen kezdetlegesnek tűnnek. 3 9 Az 1410-es évektől kezdve újból nagy intenzitással folytatódtak a magyarországi török betörések, előbb a boszniai területekről, később Bulgária felől. Az 1428-as galambod kudarc után a Magyar Királyság korábbi pozíciói megrendültek a Balkánfélszigeten. A fenti sajnálatos események és a huszita háborúk tapasztalatai vezettek az 1435. évi dekrétumhoz, amely egyik legismertebb telekkatonasággal és honvédelemmel foglalkozó törvényünk. I. Zsigmond 1435. évi V. dekrétuma 1. és 2. cikkelye szerint minden harminchárom jobbágy után egy lovas katonát kell felszerelni, akinek íja, tegeze, kardja és tőre (bicellus) van. 4 0 Az egyértelműen könnyűlovas kiállításának megkövetelését előíró törvény nem a jobbágytelkek, hanem a jobbágyok számát vette alapul. Mint ismert, a 14. század végétől jó néhány forrás szól arról, hogy a parasztok fegyverei közül gyakran előfordult az íj és a bicellus, de néha a buzogány és a kard is feltűnt a rájuk vonatkozó oklevelekben. 4 1 A telkek arányában kiállított könnyűlovasok között - mint említettük - szép számmal találunk jobbágyokat is. Természetesen a földesúr a legképzettebb, gyakran már kipróbált jobbágyait vitte magával a harcba, akik akár saját fegyverrel is rendelkezhettek. A tárgyi emlékanyagban a 15. század elejétől bukkantak fel az ún. parasztkések, ezek a paraszti-polgári fegyverzetben használatos eszközök. Némelyikük kardhosszúságú pengével rendelkezik, sőt megismertünk 3 5 MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 53.334., hossza: 116, 5 cm, penge szélessége: 3,7 cm, tömege: 1, 1 kg 3 6 MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 55.3205, hossza: 123 cm, penge szélessége: 3,6 cm, lelőhelye: Budapest, Dunameder a déli vasúti összekötő hídnál, tömege: 0,95 kg; jó párhuzama: MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 55.3158., hossza: 109, 5 cm, penge szélessége: 3,5 cm, tömege: 0,8 kg 3 7 MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 55.3157.. hossza: 107,6 cm, penge szélessége: 3,7 cm, lelőhelye: Dunameder, tömege: 1,3 kg 3 8 KALMÁR 1971, 70-71; ZARNÓCZKI 1990. 49; ZARNÓCZKI 1992, 20-21. 3 9 KOVÁCS S. 1995, 214, 8. jegyzet 4 0 CORPUS 1899, 247-249; VÁLOGATÁS 1986, 65-66; SZAKÁLY 1986, 22-30; VESZPRÉMY 2008, 285-292. 4 1 RÁzsó 1962, 197-199; SZABÓ 1969, 181; BOROSY 1971, 40-46; A Nemzeti Múzeum Fegyvergyűjteményében található a kések között számos olyan háromszögformájú egy, vagy kétélű típus, amelynek a pengéje és a mérete hasonlít a „bicellus"-ra; l.tsz.:53.245; hossza: 37 cm; Ltsz.: 53.208, hossza: 44,5 cm; Vö.: KOVACHICH 1799, 435; Kubinyi 1973, 189-191; KOVÁCS S. 1993, 178; Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a 15. században a bicellum, vagy bicellus egyaránt jelenthetett tőrt és azzal megegyező hosszúságú, háromszögformájú pengével ellátott kést is.
