Folia archeologica 54.
Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)
274 KOVÁCS S. TIBOR gyobb szerep a francia lovagoknak jutott.6 Az egyesített európai csapatok 1396-ban Nikápolynál ütköztek meg az I. Bajazid szultán (1389-1402) által vezetett török haderővel, amely az utóbbiak győzelmével zárult. 2 7 A számos ütközet során a magyarok alaposan megismerkedtek a török ellenfél fegyverzetével, elsősorban a szablyával. A nikápolyi kudarc után nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar haderő alapos megreformálásra szorult, azaz növelni kellett a hadakozók számát és elsősorban - a realitások talaján állva - könnyűlovasokat kellett kiállítani. Elérkeztünk az 1397-es évhez, amikor is a temesvári országgyűlés először adott hírt a portális - ismertebb nevén - telekkatonaságról, akiket legfontosabb támadófegyverük, vagyis az íjuk után „tegzesek"-пек neveztek. 2 8 A törvény latin nyelvű szövege alapján minden báró és nemes húsz jobbágy után tartozott egy íjászt kiállítani, és amíg a pogányok elleni háború tart, magával hadba vinni. A törvény szövegének „de Viginti jobagionibus" kifejezése alapján nem egészen világos, hogy a jobbágyok közül kellett kiállítani a katonát, vagy a földesúri vagyon, azaz a jobbágyok száma határozta-e meg a katonák számát. Véleményünk szerint mindkét megoldás elképzelhető, de valószínűbb, hogy a jobbágyok nagyobb számban szerepeltek a harcosok között. A későközépkorban a parasztok fegyverviselését semmi sem korlátozta és számos forrás szól arról, hogy a jobbágyok kezében gyakran szerepelt a kard, íj, sőt számszeríj, valamint a szablya és a bicellus, ez utóbbi eg)' kétélű tőr, vagy kés lehetett. 29 A fentiekből következik, hogy a különböző típusú fegyverekkel rendelkező jobbágyok bevonása a honvédelembe igen logikus lépésnek tekinthető. A Zsigmondkori Magyarországnak két fő ellenfele volt: az oszmán-törökök és a husziták. A velük vívott harcok alakították ki nemcsak a magyar hadügy új arculatát, hanem az új fegyvereit is, amely leginkább a szablyák esetében érhető tetten. 3 0 Az „S" keresztvasú szablyák az oszmán-török hatásnak köszönhették létrejöttüket, míg az alább ismertetett parasztkés a polgári-paraszti fegyverzet része, és megjelenésében fontos szerepjutott a huszitáknak. 6. ábra. 1. Parasztkés egyenes, egyélű pengével, a pengehát alatt futó kettős vájattal. Igen rövid, egyenes keresztvassal, amelynek közepéből egy kerek bronzgombban végződő hárítótüske ágazik ki. A bronzgomb érdekessége, hogy felületébe gótikus „P" minuscula van vésve, amely feltehetően használójának a névmonogramja. A markolatnyúlvány a tetején kissé előreugró csúcsban végződik, rajta négy kerek kis nyílás látható, itt rögzítették egykor a markolat fa borítását vasszögekkel. 31 A Magyarországon is ismert és széles körben elterjedt kések a 14. századtól kezdve jelentős átalakuláson mentek át. Egy részük megmaradt a korábbi formában és méretben, de egy másik típusuk fegyverré alakult át. Pengéjük hosszan megnyúló háromszög alakot vett fel, keresztvasuk nem volt, csupán a markolatnyúlvány tövéből ágazott ki egy gombban végződő kis hárítótüske. Markolatuk mindkét lapját szegecsekkel felerősített falemez borította. Létrejöttükben fontos szerepe volt annak, hogy megnőtt az igény a paraszti-polgári társadalomban a fokozott önvédelemre. 32 A 15. század első felében a honvédelmébe bevont jobbágyoknál és a huszita moz2 6 ATIYA 1934, 33-19. 2' W ERTNER 1925, 245-248; ATIYA 1934, 92-97. 2 8 K NAU /. 1857, 216-217; BOROSY 1971. 15-16; MÁLYUSZ 1984, 108. 2 9 SZABÓ 1969, 180-181. 3 0 TÓTH 1925, 82-83.; TRESP 2004, 22-30. :i l MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 55.3204., hossza: 95,5 cm, penge szélessége: 3,4 cm, lelőhelye: Dunameder. 3 2 KALMÁR 1971, 117-118; HOLL 1994-1995, 159-163; MNM Fegyvergyűjtemény, nagyméretű kések, Ltsz.: 53.207, hossza: 46 cm, Ltsz: 53.252, hossza: 51 cm, lelőhelye: Baja; Ltsz.: 53.247.. hossza: 70 cm, lelőhelye: Fenékpuszta. A magyarországi kések kísértetiesen emlékeztetnek az egyélű perzsa késekre, amelyek iráni neve kard, azaz magyarul kés. VÖ. KHORASANI 2006, 230-236.
