Folia archeologica 54.
Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)
SZAB I.YÁK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 271 4. ábra 2. Szablya ívelt, sima, fokéi nélküli pengével, „S" alakot formázó széles és bordázott keresztvassal. A pengéhez képest enyhe szögben megtörő markolattal, amelynek a végén - a már ismert - csonkolt téglatest formájú markolatgomb ül, mindkét oldalán egy-egy lencse formájú dudorral. 2 0 A tárgyi emlékanyagban szép számmal felbukkanó „S" keresztvasú szablyák azt bizonyítják, hog)- használatuk széles körben elterjedt. 2 1 A fenti típus olyan fegyver, amelynél a szablyapenge a korabeli kard markolatával van felszerelve. A lovagkardokon a 14. század végén megjelenő enyhén hajló „S" keresztvas a 15. század derekán már erőteljesebb „S" alakú, amely a század végére fekvő „8"-as formát vett fel. 22 Ezek az „S" keresztvasú szablyák zömében olyan pengével rendelkeznek, amelynek utolsó harmada erőteljes fokélben végződik. Ez a pengetípus jelentősen különbözik attól a változattól, amely Anjou-kori ábrázolásokon oly gyakran felbukkan. Az „S" keresztvasú szablyák pengéi az oszmán-törökökhöz kapcsolhatók, amelyet II. Mehmed szultán (1444-1446, 1451-1481) 15. század közepe táján készült szablyái jól bizonyítanak (5. ábra). 2 3 Az Anjou-korban már ismert, kardmarkolattal készült szablyák egyik újabb változata az „S" keresztvasú szablya, amelynél a penge kialakítását a török ellenfél szablyapengéje ihlette. 1389-ben az I. Murád (1362-1389) vezette török csapatok és a vazallusaik hadereje megsemmisítő vereséget mért az egyesített szerb és bosnyák hadseregre Rigómezőnél. Ez a győzelem nemcsak a teljes uralmat biztosította az oszmán-töröknek a Balkán felett, hanem egy csapásra a Magyar Királyság szomszédjává is tette. 2 4 Az oszmán-törökök 1390-től kezdve folyamatosan támadták a szomszédos magyar területeket. Elsősorban a Szerémség, valamint Krassó, Torontál és Temes megye lakossága szenvedett sokat a török portyázok betöréseitől, akik tömegesen hurcolták el az embereket és hajtották el a háziállatokat. A Magyar Királyságnak nem volt más választása, mint védekező politikát folytatni. A török támadásnak kitett területek fokozatosan elnéptelenedtek, a magyar lakosok helyére menekülő délszláv etnikumú családok költöztek. 1389 és 1394 között I. Zsigmond király bárói számos hadjáratot vezettek Szerbiába, többek között kisebb városokat foglalt vissza, de ennek ellenére a török betörések nem hagy tak alább. Igen nagy eredménynek számított 1395-ben Havasalföld kiszakítása az oszmán-török függőségből és Kisnikápoly várának az elfoglalása. 2 5 Még ugyanebben az évben I. Zsigmond követei sorra járták az európai királyi udvarokat és csapatokat gyűjtöttek az „utolsó kereszteshadjárat"-hoz, amelyben kiűzik a törököket a Balkán félszigetről. A komoly szervezési és diplomáciai munkának köszönhetően jelentős számú egyesített haderő állt rendelkezésre, amelyben a legna21 1 MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 55. 3155., hossza: 108 cm, penge szélessége: 4,1 cm, lelőhelye: Budapest, Dunameder az Eskü térnél, tömege: 1,05 kg; hasonló, fokéi nélküli párhuzama: MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 55.325., hossza: 109 cm, penge szélessége: 3,9 cm. 2 1 MNM Fegyvergyűjtemény Ltsz: 54.324. (pengéje törött) hossza: 83,2 cm, penge szélessége: 3,7 cm, lelőhelye: Dombóvár; Ltsz.: 53.325. Hossza: 109 cm, penge szélessége: 3,9 cm; Ltsz.: 53.327. (pengéje törött) Hossza: 81,5 cm, penge szélessége: 3,3 cm; Ltsz.: 53.328. (pengéje törött) Hossza: 63 cm, penge szélessége: 3,5 cm; Ltsz: 53.329. (pengéje törött) Hossza: 80 cm, penge szélessége: 3,6 cm; Déry Múzeum Debrecen Ltsz: 373/1910. Hossza: 103,5 cm, penge szélessége: 3,5 cm; Déry Múzeum Debrecen Ltsz: 40/1926. (pengéje törött) Hossza: 80 cm, penge szélessége: 4,5 cm lelőhelye: Debrecen-Apafája. 2 2 Néhány kard időrendi sorrendben: MNM Fegyvergyűjtemény Ltsz.: 53.199; Ltsz.: 53.311; Ltsz.: 53.323.; OAKESHOTT 1964, 118-119; PKTROVIC 1976, 211. 2 3 Topkapi Saray Múzeum, Isztambul Ltsz.: 1/90, hossza: 126, 5 cm; a szultán másik, az előzőhöz hasonló szablyája: Ltsz.: 1/375, hossza: 101 cm; YÜCEL 2001, 128-129; Az 1444-es várnai csatában használt szablyák-ról a következőképpen emlékszik meg egy bizánci forrás: „ A barbár kardok (ilyen a törököké is) nagy súlyúak, az élük az egyik oldalon van, s minden ismert kard közül a legmélyebb vágást ejtik." A BIZÁNCI, 1974, 806. 2 4 INALCIK 1973, 9-15; INAI.CIK 1978, 14-16; PAPP 2004, 37-48. 2 5 MÁLYUSZ 1984, 102-105; SZAKÁLY 1986, 18-20.
