Folia archeologica 54.
Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)
200 Kocsis LÁSZLÓ - MRÁV ZSOI.T Az egyszerű, visszahajlításos technika Pannónián kívüli előfordulása az al-dunai illetve germaniai provinciákhoz köti a leleteket. Awormsi sisak nyakszirtvédőjének vas korróziójában megőrződött lenyomat díszítő lemezburkolatot feltételez. Annak eldöntésére, hogy van-e összefüggés a pannóniai és az azon kívüli területekről szármázé), eltérő technikával kivitelezett peremezés és a gyártási időszak, esetleg műhelyek között a rendelkezésünkre álló adatok még nem elegendőek. EREDMÉNYEK 1. A pannóniai tartományokból előkerült késő római sisakleletek, amúgy is magas számát egy további, Dunafalván talált arcvédő lemez töredékével sikerült tovább gyarapítanunk. A lemez jelentősége, hogy ásatáson, jól dokumentált sztratigráfiai környezetből származik. 2. A lemez lelőhelye az I. Valentinianus-kori dunafalvai ún. Verőce típusú kikötőerőd előterének rétegsora (3. árok, SE 008), amelynek egy Kr. u. 4. század legvégén - 5. század első évtizedeiben felhalmozódott rétegéből került elő, szemétként kidobott leletek és több I. Theodosius-kori érem társaságában. 3. A vas lemeztöredék egy Intercisa típusú késő római sisak bal oldali arcvédő lemezeként azonosítható. 4. A lemez azoknak a ritka késő római vas sisakoknak a számát gyarapítja, amelyek hagyományos módon „U" alakú lemezszegélyezéssel kialakított tartozékokkal (arc- és nyakszirtvédő lemezekkel) voltak ellátva. 5. Párhuzamai alapján a dunafalvi lemez fennmaradt töredéke el nem dönthető módon mindkét alaptípushoz (gyalogsági keskeny és lovassági hosszan hátra nyúló) tartozhat. A lemez alakja és a falkivágásának hiánya miatt azonban valószínűbb, hog) 7 eg) T lovassági sisak része volt. 6. A lemez lelőhelyéből és tipokronológiai vizsgálatából arra a következtetésre jutottunk, hogy a dunafalvi arcvédő lemezzel felszerelt sisak gyártása és használata a Kr. u. 4. század végét - 5. század első negyedét megelőző időszakban történhetett. 5 6 5l i A keltézésre tett javaslatunkat a hat újabb későrómai sisaklelet lelőkörülményeinek ismerete sem módosítja. Lásd: BORN 1999, 217; GOMOLKA-FUCHS 1999/a, 216; GOMOLKA-FUCHS 1999/b, 511; LENGVÁRI 1996, 26; MIKS 2008, 34; Visv 1991, 264.
