Folia archeologica 53.

Péter Prohászka: Egy „régi-új” keletigót női temetkezés és mellékletei Belgrád-Zimonyból (1883)

KIRCHKNKORSCHI M.FN 1976 ins 2003 IN VISEGRÁD S/ÊC

:HKS VI-STRABE 4-10 227 A Széchenyi utcai templom az Apátkúti pataktól délre állt, északkelet-délnyugati tájolású volt. Az eddigi városi leletmentések alapján a középkori város szélétől nem esett messze. A közeli Széchenyi téren túl késő középkori leletek csak elvétve fordultak elő, településre nincs további nyom.

4 (7. ábra) 1976-80. ÉVI ÁSATÁSOK. TEMPLOMSZENTÉLY I 976 őszén a Széchenyi u. 4. számú ház pinceépítése során az alapozáskor a templom szentélyének falai kerültek elő. A feltárást Héjj Miklós, Szőke Mátyás és Gróh Dániel végezte. 1980-ban Szőke Mátyás újabb kutatóárok kijelölésével vizsgálta a templomot.

5 Az 1976. évi feltárás során a templom szentélyének északkeleti részét bontották ki. (2. ábra) A szentélv a nvolcszög öt oldalával zárult, belső szélessége 6,7 méter volt. A falak vastagsága 1,3-1,4 méter. A szentély két támpillére került kibontásra, ezek egyenként 3 m hosszúak és 1.3 m szélesek voltak. Két további pillér indítása került elő. A szentély padlójának fektetőhabarcsát is sikerült feltárni. A szentélven belül 13 sírt ástak ki, köztük gyermeksírokat is. Egyikükből Nagy Lajoskori szerecsenfej es dénár került elő és 14. századi fehér talpas pohár. A sírok a templom tengelyével párhuzamosan feküdtek. A templomon kívül egy sír került elő. A szentélytől délre két, kelet-nyugati irányú kutatóárkot húztak. Az északabbra eső 1. árokban - mely a szentélyfej belső falsíkjától 5 méterre esett - a szentély két oldalfala került elő, nyugati oldalon a diadalív sarokindításával. A diadalívnél, a fal külső oldalán támpillérre nem volt nyom, ezen a ponton tehát valamilyen építmény csatlakozhatott a szentélyhez. Ugyanakkor a szentély két oldalán, a kutatóárokban három további falcsonk került elő, melyek a szentéllyel párhuzamosak voltak. A keleti oldalon a külső falsíktól 7,2 m-re bukkant elő az egyik, a nyugati oldalon 6 illetve 8 m-re másik két párhuzamos fal. Mindegyik 1 m vastagságú volt, a szentély falánál tehát valamivel keskenyebbek. Egy későbbi ásatás során a szentélyzáradéktól 23 m-re nyitottak egy kutatóárkot (2. árok). Ez már Széchenyi u. 6. sz. telek területére esik. Itt a templom további falmaradványait találták. Az árokban két északkelet-délnyugati irányú fal húzódott. Tájolásuk némileg eltért a szentély tájolásától, a falak sem estek vele egy tengelyre. Jóval vastagabbak a szentély falainál, sőt egymástól is eltérőek. Falelválást a rajz nem jelöl egyértelműen. A nyugati fal 1,8-2 m vastagnak tűnik, míg a keleti 2,6 m. Meglehet, hogy a falak már a templomhajó falai voltak, ám hitelesítő ásatás nélkül ez nem igazolható. A 2. kutatóárokban a szentélyzáradéktól 23 méterrel délre, nagyméretű Anjou-címeres zárókő került elő, in situ. (5. sz. faragvány) Talán a botozat beszakadásakor zuhanhatott le. További, innen származó faragványokról nem tudunk. 1 A városban folyó leletmentések során eddig kialakult tapasztalat. RégFüz Ser. 1. Nr. 30 (1977) 72.; RégFüz Ser.l. Nr. 31 (1978) 121-122. A leletmentések dokumentációja: MKM Adattár, Ltsz.: 1976.1. és 1980.26-31. A dokumentációs anyag mellett Gróh Dániel az 1976. évi ásatási naplót, Szőke Mátyás felmérési rajzokat bocsátott rendelkezésünkre. Mindkettőjüknek köszönettel tartozunk.