Folia archeologica 52.
Prohászka Péter: Gazdag padmalyos női temetkezés Brigetio/Komárom-Szőny Gerhát temetőjéből
88 PROHÁSZKA PL ! KR A nyaklánc 59 db gagátgyöngyből állt, melyek egy része - a kerekre esztergált, közepükön átfúrtak - a 3 vagy több részes daraboknak a rovátkánál történt letörését követően jött létre. Ezek egy része 07x0,8 cm (10 db), míg a többi 1,25x0,9 cm (45 db), valamint egy 3,5x0,9 cm méretű. Ezek a HAGEN I) 14 és ALLASON-JONES NO. 9 típusba tartoznak. 6 7 A maradék négy gyöngy közül kettő díszítetlen és az egyik vége felé vékonyodik, melyek a HÄGEN D 9 és ALLASONJONES No. 23 típusúak 1' 8 A másik két gyöngy szintén az egyik vége felé vékonyodik azonban felül és alul négy és három esztergált bordával díszített. A végeiken bordázottan díszített gyöngyöket a HÄGEN D 1 1 típusba sorolhatjuk. 6 9 A sírból előkerült borostyán tárgyak az ékszerekhez hasonlóan jelentős értéket képeztek a 3. században. Míg azonban a sír többi melléklete nagyobbrészt a 3. századra jellemző tárgytípusok közé tartozik, addig a két borostyán faragvány sokkal korábban, a Kr.u. 1. és 2. században készülhetett, 7 0 de legalább egy évszázaddal korábban a sírba helyezés előtt. A Baltikumból származó borostyán, az ősi tűlevelű fák gyantakövülete, igen kedvelt alapanyag volt a római császárkorban és nem csupán ékszerek készítésénél, hanem gyógyszerek alkotórészeként is felhasználásra került. 7 1 A rómaiak a gyógyító mellett mágikus, bajelhárító erőt tulajdonítottak neki, 7 2 amely illetve a Claudiusok uralkodása alatt már kibontakozó divat hatására nem csupán ékszereket — gyűrűket, hajtűket és amuletteket -, 73 hanem magas művészi színvonalú kisplasztikái alkotásokat készítettek borostyánból. Borostyán tárgyak nagyobb számban elsősorban a Dunántúl nyugati részén keresztülfutó és az adriai Aquileiáig vezető borostyánút mellől és Eszak-Itáliából ismertek, valamint Hollandia és Németország területén figyelhető meg koncentrációjuk. A borostyánút melletti leletek és a múzeumba jutott nyers, félkész darabok alapján következtettek arra, hogy az út végén fekvő Aquileiában voltak azon műhelyek, melyek a borostyán feldolgozásával foglalkoztak. 7 4 Datálásukban nagy segítséget jelentenek a temetkezésekből és a datálható rétegekből napfényre került példányok. Figyelemreméltó, hogy az. 1. és 2. században a helyi közösségek előkelő és vagyonos rétegéhez tartozó gyerekek és nők sírjaiban találhatók meg a borostyán ékszerek és tárgyak. így az aquileiai, poetovioi mellett a scarbanciai (Sopron) római temetők egyes temetkezéseinek mellékletei. Az. aquileai sírokban talált különféle borostyántárgyakat a további mellékletek a Kr.u. 1. századra datálják. 7 5 A soproni illetve más pannóniai leletek azonban jelzik, hogy az I. század második felétől egészen 2. század második harmadáig, végéig helyeztek borostyán ékszereket a sírokba. A Duna vidéki és itáliai temetkezések mellékletei közül a 2. század végétől eltűnnek a borostyán tárgyak, 7 6 amit a divat változásával, valamint a borostyánkő kereskedelem markomann-szarmata háborúkat követő hanyatlásával magyaráztak. 7 7 Ugyan a borostyánkő kereskedelem, valamint a feldolgozás, mint azt néhány pannóniai lelet jelzi, nem szűnt meg a későcsászái korban, ugyanakkor nem éri el sem a korábbi mennyiséget, sem pedig a faragványok НАС. EN 1937, 92-93, 122-123; ALLASON-JONES 1996, 26; Riha 1990, 92, Taf. 39/1354-1355. RIHA 1990, 92. Paf. 39/1352-1353, itt azonban végein rovátkolással díszítve, mint annál a gyöngynél, amit ALLASON-JONES közölt: ALLASON-JONF.S 1996, 27; HÄGEN 1937, 122. <» HAGEN 1937, 122. ™ PASQUINUCCI 1983, 273. 7 1 PLIN. NAT.HIST. 38, 44; KAT. BOROSTYÁN 3-5. 7 2 ZADOKS-JOSEPHUS JITTA 1962, 62; STRONG 1966, 4-10. '3 STRONG 1966, 10-11. 7 4 STRONG 1966, 12; CARINA CALVI 1977; BERTACGHI 1994; CARINA CALVI 1994, 13-15; KAT. AQUILEIA 50. Nagy számú félkész és nyers darab található az. aquileiai múzeumban ld. KAT. BOKOSIYÁN 7. « RITTER 1889, 104-105; CARINA CALVI 1994; VERZÁR-BASS 1998, 155. 7<I BERTI 1970, 325-326. 7 7 PASCH INK С I 1983, 273
