Folia archeologica 52.
Kovács Péter - Szabó Ádám: Újabb latin feliratos átoktábla Pannoniából
52 KOV ÁCS PÉTI F.R - SZABÓ ÁDÁM A gyakori ismétlések íratlan szerkesztési szabályokra utalnak, amelyeket az átok sikeressége érdekében be kellett tartani. A sajátos szerkesztési szabályok miatt semmilyen irodalmi értéket nem képvisel az írás, ahogy a többi hasonló defixiós szöveg sem. Utóbbiak között nem példa nélküli az egyes testrészek külön-külön való felsorolása és megátkozása. Egyik legjobb és viszonylag bőszavú példája, a testrész szerinti átkot foganatosító szövegeknek a nomentumi tabula (AE, 1901: 183 - Italia, Regio I) szövege, ahol a megátkozni kívánt személy szinte minden porcikáját gondosan felsorolták: Malcio Nicones oculos / manus digitos brac(h)ias ung(u)es / capil(l)o(s) caput pedes femus venter(!) / nates um(bi)licus(!) pectus mamil(l)as / collus(!) os buc(c)as denies labias / me(n)tus(!) oc(u)los fronte(m) supercili(a) / scap(u)las umerum nervias ossu / merilas(?) venter mentula crus / qu(e)stu lucru valetudines defigo / in (h)as tabel(l)as // Rufa Pulica manus de(n)tes / oc(u)los brac(h)ia venter(!) mamil(l)a(s) / pectus os(s)u(a) merilas(?) venter(!) / [—] crus os pedes frontes / ung(u)is digitos venter(!) um(bi)licus(!) cun(n)us(!) / quas(?) Пае Rufas(!) Publica(!) def(i)go / in (h)as tabel(l)as. A római kori népi vallásossághoz kötődő sajátos emlékek az ólom, ezüst vagy arany átoktáblák ( tabulae defixiones), amelyek általában vett ritkaságuk ellenére már viszonylag magas számban ismertek a birodalom tartományaiból, így a pannóniai provinciákból is. 7 A szöveges vékony lemezkék általában (az elhunytak mellén egy capsulában) összehajtogatva sírokban, vagy kutakban, forrásokban elrejtve, továbbá szentélyek területén kerülnek elő. 8 A ma ismert görög-latin átoktáblák száma meghaladja az 1500-at. Időben a Kr. e. 6. század végétől egészen a Kr. u. 5. századig gyakran előfordulnak. 9 Kétharmaduk görög nvelvű, kisebbik részben latinul írták őket. A latin feliratosak túlnyomó része (kb. 250) a britanniai Aquae Sulis Minerva szentélyében a szent forrásból (kb. 130), illetve Mercurius Uleyban (Gloucestershire) feltárt szentélyéből került elő. 1 0 Utóbbi tény nem választható el Mercurius hír, illetve üzenet közvetítő szerepétől, valamint attól, hogy ő járhatott át a felvilág és az. alvilág között. 1 1 Mercurius „továbbíthatta" az átoktáblára írt szöveget a megfelelő hatóságnak. Az átkok egy része természetéből fakadóan alvilági hatáskörbe tartozik. Ennek is megfelelően a vékony táblák anyaga rendszerint az olcsó, de tartós, könnyen előállítható és karcolható/írható/hajtogatható ólom (vagy jelentős részében ólomtartalmú ötvözet) volt. A hideg, nehéz fém tulajdonságai által állt kapcsolatban az Alvilággal. A táblák tulajdonképpen üzenetek, az esetek többségében a feliratokon említett alvilági isteneket, démonokat hívják segítségül, hogy más, rendszerint ellenséges személveket, vagy azok tetteit a segítségükkel befolyásolhassák. Témájuk rendkívül változatos, a mindennapi élet szinte minden részletére vonatkozhatnak, mégis talán a leggyakoribbak a szerelmi jellegűek (kb. a fennmaradtak negyede). További gyakori témák:' játékokra vonatkozóak, törvényszegéssel (tolvajlás) kapcsolatosak és politikai jellegűek, üzletiek, bosszú, az ? Vö. összefoglalóan AUDOLI.ENT 1904 (1967); GAGER 1992; KOTANSKY 1994. » Vö. AUDOI.LKNT 1904 (1967), 107-128. » GAGER 1992, 3-41. "I TÓMŰN 1988, 59-277; TOMUN 1993, 113-130. 1 1 Bár nem szorul magyarázatra Mercurius - Hermész természete, Id. pl. KERÉWI 1984; továbbá vö. még pl. Apuleius, A mágiáról 31, 9 és 43, 4 - ahol Mercurius, illetve a szerző tulajdonában álló ébenfából készült szobra éppen Apuleius személye, a vád és a tágabb szövegkörnyezet által válik kiemelkedővé a végsősoron szintén a mágikus körbe tartozó defixiós táblák tárgyalását tekintve is annak fényében, hogy tekintélyes mennyiségű defixiós tábla ismert Mercurius szentélyéből - Id. mégegyszer TOMI IN 1988. 59-277; TOMI.IN 1993, 113-130.
