Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

198 VÖRÖS ISTV ÁN Az igazi állatkivitel tiltása Kálmán király idejében (1095-11 16.) az első keresztes hadak átvonulása idején következett be. Magyarországon, és Magyarországgal határos területen („adiacentibus" gyepün?) lakónak tilos volt magyar lovat „equum hungaricum" vásárolnia (C.I. 76.). Ha valaki a tilalom ellenére magyar lovat vásárolt, és megvádolták, hogy azt - nem vette, hanem - lopta, mentségének igazolásához a ló eladóját csak Magyarországon, és Magyarország határáig kereshette (C.I.76.1.§), külföldön nem (C.I.76.2.§). Ez utóbbi törvénycikk utolsó mondata alapján feltételezhető, hogy ha a vevő a ló „törvényes voltát", azaz hogy nem lopott jószág, a ló eladójával igazolni tudta, büntetésből elvették a lovát. A törvény szövegében az „árát, amiért vette", vagyis a vételár elveszítése szerepel. A vevő a „vételárat" úgy tudta elveszíteni, ha a megvásárolt lovát is elkobozzák tőle, és nem kapja vissza az érte fizetett összeget sem. Az eladó sem kapta vissza a lovát, és elveszítette a vételárat is. Érdekes, és egyben meglepő, hogy I. László törvényeitől eltérően a ló tiltott vásárlását egyáltalán lehetővé tevő, az adás-vételben részt vevő eladó személy büntetéséről Kálmán törvényei még említést sem tesznek. Vagy még a korábbi I. László decrétumai (1.. 11.16. 1§) voltak érvényben. Ha a vevő a ló „törvényes származását" nem tudta igazolni tüzesvas próbára ítélték Ha ártatlannak bizonyult, nem tartották bűnösnek, de elveszítette a ló árát, amiért vette azt (C.I.76. 2.§). Ha a vas hordozása után bűnösnek bizonyult, tolvajként ítélték el. Kálmán király idejében a tolvajlásnak minősülő, és büntetendő lopott árú értéke a korábbinak a kétszeresére, 20 dénárra emelkedett, ami többek-között „egy négylábú állat" árának felelt meg (C.I. 54.). A tolvajlás legsúlyosabb büntetése pedig tovább „enyhült", a tolvaj „csak" a szeme-világát veszítette el (C.I.56.). Amikor Kálmán király (1095-1116), vagy a herceg valamelyik megyébe érkezett, királyi hadilovat „regalis equus exercitualis" kellett adni neki (Az Ilosvai Codex in: Corp. Jur. 106.,5 lábj., Erdélyi 1907. 76. értelmezése szerint „megyei lovat - megalis equus"). Amelyért, lia elpusztult 15 pensa-t adtak a ló gazdájának, ha pedig megsérült, de nem halálosan, akkor a mondott árnak a felét (7,5 pensat) adták a ménlóért „equo" (C.I.36.1 .§). A 15 pensa (közel 2 M) 15 harmadfű tinó árának felelt meg! Azok a szabadok, akik a királynak utaztában ménlovat „equos", szekeret „currus"adtak [...] 4 dénárral adóztak (C.I.45. 2§.). A királyhoz küldött ispáni hírvivő követ két hadra való „exercitualis" lóval volt köteles közlekedni. A nyerges lovon kívül még egy pót-, vagy vezetéklovat kellett magával vinnie (C.I.36.2.§.). Ha egy faluban megszálló lovasok ménlovai a faluban vesztek el, a kárt a falu népe volt köteles megtéríteni; de ha a falun kívül történt nem féleltek érte (C.I.63.). Ha valaki abban a faluban veszítette el a lovát, ahol a király is tartózkodott, a falu népe nem felelt érte; de lia a környéken tolvajok voltak el kellett őket fogni („meg kell őket kötözni", C.I.62.). I. László dekrétuma szerint (L.III.14.1.§), aki tolvajt lovastul „cum equo" fog meg, a tolvajt adja a bíró kezébe, a ló pedig legyen az övé. Kálmán király az országban limitálta a „lovak számára való takarmány", a kepe maximális értékét: a lovasok, vásárosok, utazók amerre jártak 5 pensa-ért vehettek egy kepét „capatium-ot", aki ennél eltérő áron adta 55 pensa büntetést fizetett (C.I.44., 1 .§, Corp.Jur. 109. 6. lábj.). 1189. májusában Barbarossa Frigyes császár a német keresztesek ellátására megállapodott III. Bélával: 100 ló takarmányáért, - 4 ökör árának megfelelő - 1 M-t fizetett (PAUI.KR 1899, II. 1-2, 1. jegyzet 483.). Kálmán király a szarvasmarha bikák „boves masculos" kivételével az összes többi gazdasági haszonállat Magyarországon kívüli „extra Hungáriám" eladását vagy kivitelét megtiltotta (C.I.77.,1.§). A törvényfejezet nem rendelkezik a tilalom megszegőiről, illetve a bika export engedélyezésének feltételeiről. A Magyarországról kilépőknek a határon áru-vámot kellett fizetniük, amit a kijáratokon kapott jeggyel (sigillum) igazoltak. A jegyek egyik oldalára a király vám-