Folia archeologica 52.

Tóth Endre: III. Béla vagy Kálmán? A székesfehérvári királysír azonosításáról

III. В к [.л VA( л' KAIMAN? mint az antiochiai fejedelemnő leányának férjéhez kerülhetett. Ugyanilyen módon azonban az arab Szicíliát éppen meghódító (1080), de az arab írást még az udvari kan­celláriában is használó normann királyi udvarból 8 2 felesége útján nehézség nélkül Kálmánhoz, is eljuthatott. Л szicíliai szár­mazás mellett tovább lehet érvelni azzal a megjegyzéssel, hogy a gyűrű és köve, valamint az enkolpion és zománca feldol­gozása a 11-12. századi délitáliai ötvösséget és az ottani arab paleográfiát ismerő kutató nélkül nem végezhető el. Constancia császárné sírjában talált ismert koronába elől, középen egy azonos for- 6. ábra. A királynéi gyűriiszirén lenyomata mára csiszolt gránátot (cabochon) foglaltak Abb. 6 Sirenenabdruck vom Ring der Königin bele, amelyen ugyanúgy, mint a székesfe­hérvári gyűrűn, a hosszanti tengelyre arabul az „Istenben bízik Isa ihn Gabit" szöveg olvasható. 8 3 Nemkülönben dél-itáliai eredetű lehet az enkolpion is. A lunula alakú zománclemezek, amint azt Deér József kimutatta, a dél-itáliai-szicili­ai zománc-készítményekkel állnak szoros rokonságban. 8 4 A királyné szirénköves gyűrűjének az eredete is kideríthető: a lanton játszó és halfarkú szirén nem antik intaglio, hanem későbbi készítmény 8 5 (6. ábra). A sziréneket a középkorban kétféle módon ábrázolták. Egyrészt megőrződött az ókori madárszirén-ábrázolás, ahol a madáralakhoz emberi fej vagy felsőtest kapcsolódik. 8 6 Nyugaton a Karoling-kor­ban jelentek meg 8 7 az emberi felsőalakkal és hal alakú, esetenként csavart alsótest­tel ábrázolt halszirének (újkori magyar megjelöléssel a sellők). Ezek azonban keleten nem terjedtek el: a Bizánci császárságban és kulturális hatásterületén meg­maradt az antik madáralakú forma. 8 8 Sevillai Izidortól maradt fenn a szirének hár­mas tagolása, 8 9 amelyet később Hrabanus Maurus is követett. 9 0 Dél-Itáliában azonban ábrázolták a halszirént. 9 1 JOHNS 37-59. Nobiles Officináé 2004, 228; a kő a 26. oldalon látható. * 4 Kereszt, Cosenza, a rekeszzománc lemezek a hátoldalon (Nobiles Officináé 2004, 225, nr. 53); Szent Balázs kézereklyetartó, Ragusa (Uo. 165, nr. 9. és 12. oldal); az. ún. /.avis - kereszt lunula lemezei, Vyssí Brod, Ciszterci apátság (Uo. nr. 58, 239-242). VV. I). Wixom ugyanúgy a 111. Béla azonosítás­ból kiindulva vizsgálta (Kat. New York 1997, 497, Nr. 333), mint Kovács F.va. Az enkolpion lunula alakú rekeszzománc lemezei, amint a/t Deér József leírta, az általa a 12. századra keltezett sziciliai­délitáliai zománcművességgel szoros kapcsolatban állnak (DEÉR 1952, 29.). „Bizonyosan Bizáncban készült hasonló emlék jóval kevesebb van" írta Kovács F.va (KOVÁCS 1969.), azonban egyetlen példát sem idéz. Hasonló rekeszzománcos lunula másodlagosan a Zavis-kereszt hátoldalán van (idézi kép­pel együtt: KOVÁCS 1998, 133 és 178. kép). A cosenzai keresztet is hasonló, másodlagos zománc­lemezek díszítik (Nobiles Officináé 2004, 225, 53. szám). »•• 1.. CKS/.TKI.YI—RÁcz 2006. A középkori szirén ábrázolásokhoz lásd: W. DEONNA 1928, 18-25; VlF.ll.l.ARLVI - 1 ROII-.KOT KOFI 1969, 61-82. «<•> HOFSTK.'ITER 1997, 1093-1104. " ViF.ii.LARIYI —TROIKKOUROFI- 1969,68. "» VlFlt .t .ARm-1 ROIF .KOI Ron 1969, 68. „Byzance et la Méditerranée orientale sont restées fideles a la siréne-oiseau de l'antiquité et du Physiologus, et ont ingoré la Sirene-poisson." m Sirènes très lingunt fuisse ex parte virgines, ex parte volucres, habentes alas et ungulas. Quarum una voce, altera tibiis, tertia lira canebat, F.tymolgiae, XI, III, 30-31, Migne, 14. t. 82., col. 423. ViF.II.I.ARDT— I ROIF.KOT'ROFF 1969, 67. "I PSF.NNER 1972, 4. kötet, 169-170,

Next

/
Oldalképek
Tartalom