Folia archeologica 52.

Fodor István: Dr. Fehér Géza (1917-2005)

DK. FF.HKK С.К/Л (1917-2005) lit" követett el. „Magyar ember ilyesmit nem csinál" - mondta ki Géza bátyánk ítéletét. Mert nála a magyarság nem szólam volt. Érzékeny hazafi volt, de ezt nem hangsúlyozta unos-untalan. A magyarság nála emberi becsületet jelentett elsősorban. Azt talán - ismerve életét - mondanom sem kell, hogy ez sohasem társult nála kizárólagossággal, más népek, nemzetek értékeit ugyanúgy becsülte, mint a magunkét. Hivatalos múzeumi pályafutása 1984-ig tartott, ekkor vonult nyugdíjba, de még jó tíz évig szolgálta intézményét szerződéses alkalmazottként. A Nemzeti Múzeum 1993-ban Széchényi Emlékéremmel fejezte ki nagyrabecsülését A múzeumtól, kollégáitól, hazai és külföldi barátaitól haláláig nem szakadt el, bár egyre súlyosbodó betegsége nem tette lehetővé, hogy a különböző rendezvényeken, ünnepi alkalmakon személyesen is megjelenjék. A véle folytatott telefonbeszélgetések hűen tükrözték egészségi állapotát, de még ekkor is érdeklődött mások gondja-baja iránt. Amikor tehette, szakmai munkájához is vissza-visszatért. A kegyetlen kór utolsó támadása azonban már végzetesnek bizonyult. 2005. március 10-én vettünk Tőle végső búcsút a Farkasréti temetőben. Munkássága a szakemberek számára őrzi tovább nevét, rokonszenves emberi alakját pedig a továbbélő munkatársak, barátok - itthon és külföldön egyaránt. Fodor István