Folia archeologica 51.

Szabó Ádám: Az apulumi locus. Vázlat egy szentélykörzetről

Az APU LU MI LOCUS 95 feltárt római forrással.

2

9 A lelőhely

3

0 néhány méterre van attól a helytől, ahonnan C. Iul. Frontonianus már többször említett hídépítési felirata előkerült.

3

1 C. lui. Frontonianus két felirata feltehetőleg ugyanott állt,

3

2 amire az állíttató személyén kívül a dedikációk egyformasága is utal. Az általa megnevezett istenségek ugyanabba a körbe tartoznak, egy istencsaládot alkotnak Apollo Salutiferrel együtt.

3

3 A forrásfelújítási felirat szintén Apollonak szentelt, akárcsak a hídépítési felirat. A colonia Aurelia, az Ampellum és a Dealul Furcilor domb közötti területen, ahol élő víz volt jelen nagy bőségben, egy nagyobb kiterjedésű gyógyközpont helyezkedhetett el, amelynek létét már korábban is biztosnak tekintették.

3

4 A gyógyközpontban Aesculapiusnak és Hygieiának biztosan állt szentélye akárcsak Apollonak, mint gyógyistennek. Rajtuk kívül még tiszteltek azon a helyen a jói-létért felelős isteneket, akiket ceterique dii deaeque salutares huiusque locinak neveztek a feliratokon. Ezeknek az isteneknek valószínűleg szintén álltak szentélyei azon a viszonylag nagy területen, amelyet a város, a folyó és a domb fogtak közre.

3

5 A hídépítési felirattal egy lelőhelyről származik egy Deo Mag. dedikációjú szobortöredék is.

3

6 Az istennév rövidítése több feloldási lehetőséget kínál. A lelőhely által mutatott megfelelő szentélyi összefüggésekben az eddigi germaniai párhuzamokra támaszkodó Deo Mag(usano) javaslat helyett inkább a Deo Mag(no) dedikáció valószínűsíthető tekintettel arra, hogy Aesculapius theos megistos-nak

37 Magnus epithetonja Daciában is előfordul,

3

8 emellett több mediterrán istenségre alkalmazták még a jelzőt névvel vagy név nélkül.

3

9 A Deo Mag(no) feliratot állító Aurel(ius) Marius optio signif. egy mára elveszett és nem ismert lelőhelyű Nemesis oltárt is állított.

4

0 C. Iul. Frontonianus dedikációiban pontosan körülhatárolta, hogy kiknek és hol állította a feliratait. Ezzel az általános és bárhova vonatkoztatható Genius locitól

4

1 elkülönítette őket. A „huiusque locus" területe jól körülhatárolt módon helyezkedett el az őt körülvevő városi territóriumon. Az eddigiek alapján ez a terület nagyobb egy szentélynél (négy nagyobb méretű épület vált ismertté 2001-ig - vö. 2. kép, nr. 21), és a colonia Aurelia illetve az Ampellum (Ompoly) illetve a domb közé, a temetőig lehet behatárolni. A 17-18-19 lelőhelyeken talált feliratok (2-3. ábra) tematikailag ugyancsak összefüggenek a domb és a város közötti területen álló szentélyekkel, azonban amint a 19 számmal jelölt korábban tévesen szentélynek meghatározott

4

2 közösségi gyülekezőhelyről előkeLd. Mommsen, Th. in CIL III, p. 481 - Hormayrra in Archiv für Geografie, Historie, Staats- und Archivkunst 1-19, Vienne, 1810-1828 hivatkozva. •»' IDR II 1/5, XIX, PI. III, nr. 22. 'I AÉ 1980: 735; IDR 1

11/3, 36 és XIX, PI. III, nr. 20. A felirat keltezése Kr.u. 180-tól Septimius Severus koráig. 3

2 Rusu-fíescaru-Alicu 2000, 124, ahol a szerzők M. Bárbulescu kéziratára (Cititele greco-romane ín provincia Dacia, Diss. Cluj 1985) hivatkoznak. A megállapítással teljességgel egyet lehet érteni. 1:

1 Aesculapiushoz, isteni családjához, kultuszhelyeihez kl. pl. Kerényi 1999. A Duna vidéki Aesculapius kultuszhoz, ld. uo. Kádár 1999, 67-73. A daciai Aesculapius kultuszhoz ld. Ignei 1935. 3

4 Ld. Cri^an 1971, 341 -347; Alicu-Cri^an 2003, 89-94. A feliratokon kívül a szentélyközpontból előkerült reliefekről is említést tesznek, amelyeken további gyógyistenek pl. Telesphorus szerepelnek. 3

5 Összefoglaló jelleggel az egészség isteneinek daciai kultuszához ld. Bologa 1966, 223-238. Az egészség isteneinek Duna vidéki kultuszához ld. még Kádár 1989, 1038—1061. 31

5 AE 1995, 1290 = IDR III/5, 247, a XIX, Pl. III. nr. 20 lelőhelyről. Kelt. Kr.u. 111. sz. >< IGUR 105. 3» CIL III, 1560 = ILS 3845, Ad Mediám. ™ AÉ 1995, 1290 = IDR III/5, 247: Deo Mag(no?) Au[relius] | Marius op[tio signif(erorum)]. A nagy istenekhez összefoglalóan ld. pl. Alfoldy 1997, 227-229. « CIL III, 1 124; IDR III/5, 293. Kelt. Kr.u. 212 után. 4

1 „Nullus enim locus sine Genio", Servius, Aeneidae 5. 85; Általában ld. Otto 1912, 1 155-1 170; Id. még Brelich 1938, 23-24. 4

2 Ld. Schäfer—Diaconescu 1997.