Folia archeologica 51.
Prohászka Péter: A mezőberényi kora népvándolás kori sír (1884)
A MEZŐBERÉNYI KORA NÉPVÁNDORIÁS KORI SÍR 127 szerint a forma, illetve a díszítés alapján a poliédervégű fülbevalókkal állhat rokonságban a mezőberényi pár. 5 3 Ennek alapja a díszítés formájában és a konstrukcióban keresendő. A sokszög felület a kőberakással és a csillagforma díszítmény karika végére történt helyezése az 5. században és a 6. század első felében készült fülbevalókra jellemző, míg a későbbiekben a karika aljára forrasztják a kosarat és a többféle díszítményt, illetve a karika végein hurkos-kampós zárószerkezet található. 5 4 A díszítési technikák - a granuláció, a filigrándrót —, valamint a mintakincs alapján Kiss Attila a kora avarkorra helyezte készítésüket, 5 5 azonban mind a díszítés ezen eszközei, mind pedig a minták már a korábbi leletanyagban megtalálhatók. 5 6 A Bòna István által távoli párhuzamként említett és 1939-ben közölt arany fülbevaló 5 7 azonban éppen a forma és a díszítőelemek kompozíciójánál jelentkező eltérések miatt bizonyosan nem áll rokonságban a mezőberényi darabokkal. A formai és technikai párhuzamok alapján e fülbevalók előképének a poliédervégű, 5. századi fülbevalókat tarthatjuk. A mezőberényi darabok azonban mind a méret, mind pedig a fej formája és díszítése tekintetében egy önálló és eddig egyedülálló típust képviselnek. Hogy a Kárpát-medencében készültek-e vagy importáruként kerültek ide, továbbra is nyitott kérdés. A készítésük helyének lokalizálásánál felvetett lehetőségeket - amelyek Bizánctól a perzsákon keresztül egészen BelsőÁzsiáig érnek 5 8 - éppen a közép-európai kora középkori fülbevalóknál megfigyelhető formai fejlődés tekintetében 5 9 ki kell egészítenünk azzal, hogy esetleg egy, a Kárpát-medencétől nyugatra található műhely remekei lennének. A fülbevalókat a velük talált csipesz és a cikádafibula datálja az 5. század utolsó harmadától a 6. század középső harmadáig terjedő időszakra. A fülbevalókkal ellentétben a mezőberényi kis aranyfibulának számos párhuzama ismert a leletanyagban, mégha azoktól a formáját tekintve eltér is, egy önálló típusba sorolható. A rovarokat megmintázó fibulák, amelyek légy- vagy cikádafibulaként ismertek, már a római császárkor fibulatípusai között megtalálhatóak. 6 0 Az 5. században számos új típusuk jelenik meg a közép-európai és dél-oroszországi leletanyagban, mint például a virágsziromszerűen megformált potrohú vagy az ún. lévai típusba sorolt példányok. 1' 1 Divatjuk az 5. századra és a korai 6. századra tehető, 6 2 és a mellékletként talált fibulák alapján női és gyermeksírokból ismertek (1. pl. Untersiebenbrunn, Dunaújváros). A gyakori bronz és ezüst mellett aranyból készült és kőberakással díszített darabok szintén megtalálhatók, amelyek nagyobb részt a miniatűrfibulák sorába tartoznak. 6 3 A publikált példányoktól a mezőberényi fìbula formája kis mérete, illetve a nyílt szárnyállással történő megformálása alapján különbözik. Formáját tekintve inkább tekinthető méhnek, 64 szemben a többi római- és népvándorláskori elsősorban legyet és cikádát utánzó fibulával. Az aranyból készült és szintén rekeszes technikával díszített cikádafibuláknak számos típusa ismert az 5. századi leletanyagban (pl. Cesena, 5 3 Kühn 1935, 93. Vö. Kiss 1991, 130—131. véleménye szerint egyenlő távolságra van a kubooktaéderben végződő 5. századi és a kora avar kori fulbevalótípusoktól. 54 Freeden 1979, 249-298. 55 Kiss 1991, 131-132. 56 Fettich 1953, 48. 5' Schlunk 1939, 31. Nr. 85. Tafel 15/85.; Hóna 1993, 258. 58 Kiss 1991, 131. s« Ld. pl.: Freeden 1979. 60 Cseh-Prohászka 2002, 117-119. 61 Cseh-Prohászka 2002, I 19-123. 6 2 Schach-Dörges 2004, 34. 63 Losert-Pleterski 2003, 186. 64 Fettich 1953, 49.
