Folia archeologica 49-50.
Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán
294 RÉVÉSZ, LÁSZLÓ mindigjuhcomb volt (5,18, 31. sír), s ugyanazt kapott egy gyermek is (21. sír). Az egyetlen ételmellékletet tartalmazó női sírban (19) sertés karcsontját találták, csakúgy mint a 28. sírban nyugvó juvenilis korú elhunyt. Az ételmellékletet tartalmazó sírok egyenletesen oszlanak meg a temető területén, semmiféle csoportosulásukat nem lehet kimutatni. A leletek közül a fegyvereket kizárólag az íjászfelszerelés darabjai képviselik. Két sírban (5, 22) az íjcsontok, a nyíltartó tegez vasalásai és a nyílcsúcsok egyaránt előkerültek, míg a 28. sírban talált egyetlen vas nyílcsúcs vagy csak jelzésszerűen utal a fegyverzetre, vagy védő-bajelhárító szándékkal került az elhunyt mellé. Igaz, a nyílcsúcsok száma a másik két sírban is csekély: az 5. számúban ugyancsak egyetlen darab került elő (erre magyarázatul szolgálhat a korabeli rablás is), a 22-ben pedig három. Sajnos a nyíltartó tegezek sem vizsgálhatók alaposabban a rablás, illetve a rágcsálók okozta pusztítás miatt. A fegyverek csekély számából ítélve úgy tűnik, a katonáskodás nem játszott központi szerepet a hajdan Tiszanána határában letelepedett közösség életében. A három sír nem csoportosult a temető valamely részén, hanem különböző sírsorokban helyezkedett el. A leletek között megfigyelhető egyetlen méltóságjelvény az 1. sírban lelt szokatlanul kisméretű tarsolylemez (4. kép, 9. kép). Részletesebb értékelése alól felment bennünket az a tény, hogy a tárgyat röviddel előkerülése után Dienes I. már közzétette, 2 6 magát a tárgytípust pedig — a kutatás eddigi eredményeit is áttekintve néhány esztendeje e sorok írója vette vizsgálat alá. 2 7 Mindössze egyetlen jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Dienes említett dolgozatában arra a megállapításra jutott, hogy a szokatlanul kicsiny méretű tarsolylemez minden bizonnyal kifejezetten a 12-14 éves gyerekember számára készült, aki apja s esetleg idősebb testvérei halála után örökölte a családját megillető, a tarsolylemezzel is kifejezett méltóságot. Az újabb leletek azonban nem támasztják alá ezt az elképzelést. A karosi 11/52. sírban ugyanis vitathatatlanul éltes korú, s alighanem igen magas méltóságot betöltő férfiú nyugodott, díszítetlen tarsolylemeze mégis csak milliméterekkel nagyobb a tiszanánainál. Arról sem lehet szó, hogy ez esetekben kifejezetten a sírba szánt méltóságjelvényeket készítettek a temetés előtt, hiszen mindkét tárgy szemmel láthatóan kopott, hosszabb ideig használt darab volt. Úgy tűnik tehát, hogy a korabeli társadalom számára önmagában a lemezzel borított tarsoly léte volt jelzésértékű, de magának a tárgynak a mérete vagy díszítettsége csak másodlagos fontosságú lehetett. Ugyancsak díszítetlen volt a Heves megyében előkerült másik, Besenyőtelek-Szőrhátról ismert tarsolylemez is. Sajnos a besenyőtelki sírt is feldúlták a találók a homokkitermelés során, a leletkörülményekről csupán annyit lehetett kideríteni, hogy az elhunyt koponyáját trepanálták, s a mellékletek között lócsontok, agyagedény, nyílhegyek s a tarsoly zárószíjának a veretei voltak. Ezen kívül még több Ny-K-i tájolású sír is előkerült, azok mellékletei azonban az utolsó szálig elkallódtak. 2 8 E csekély adatok alapján nem kizárt, hogy Besenyőtelken egy, a tiszanánaihoz hasonló temető pusztult el. Aligha véletlen, hogy mindkét lelőhely a Mátraalján, a Laskó-patak, a Hajas és Hányi erek térségében került elő. E körzet más temetői és sírleletei (Besenyőtelek-Tepélypuszta I—II, Füzesabony, Dormánd-Hanyipuszta, Pély) egy módos 10. századi közösség itteni megtelepedésére utalnak. Ezt támasztja alá a tiszanánai lovas és lószerszámos sírok viszonylag nagy száma is: lócsontokat három sírban találtak (1, 2, 3), további négy esetben pedig a lószer2 6 Dienes 1964. 89-90. 2 7 Révész 1996. 144-153. 2 S Szabó 1969. 55.
