Folia archeologica 49-50.

Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán

284 RÉVÉSZ, LÁSZLÓ ként előkerültek a dombon szórványos őskori telepjelenségek.) Erre utal az is, hogy sírjaik illeszkednek a temető sírsoraihoz. A rendellenes módon, melléklet nélkül elhantolt férfiak házi szolgák, vagy a közösség valamilyen okból kitaszított tagjai lehettek, s ennek megfelelően a temető szélén kaptak nyughelyet. A többi, rablással vagy szántással nem bolygatott sírt nyújtott helyzetű, háton fekvő pózban találták. Nem mutatható ki rendellenesség a kéztartásban sem, mindössze néhány váz esetében figyelték meg azt, hogy a temetés során az elhunyt egyik vagy mindkét alkarját enyhén behajlították. A sírgödrök többsége téglalap alakú vagy a lába felé szűkülő trapéz formájú, sarkaik enyhén lekerekítettek. Eltérést csupán két gyermek- és egy nő sírgödre mutat: a 27. sírt ovális, enyhén kifli alakúra ásták, a 2. sír bal oldalán pedig a sírfenéktől 10—15 cm-rel magasabban 45 cm széles padkát alakítottak ki.

s Ritkaságnak számít a honfoglalás kori temetőkben a padmalyos sír,'

1 egy esetben (21) azonban Tiszanánán is előfordult. A padmalyt - hasonlóan a korszak más temetkezéseihez - itt is a sírgödör déli falába vájták. A sírokból viszonylag csekély számban láttak napvilágot ékszerek és ruhadíszek. Kerek átmetszetű, nyitott hajkarikái férfi- (18.), női- (19., 24.) és gyermeksírban (25) egyaránt leltek. Valamennyit bronzhuzalból hajlították. Többnyire egyesével kerültek elő, a 25. sírban azonban három példány is akadt: kettőt hajkarikaként viselt a gyermek, a harmadikat azonban — mint az alábbiakban még visszatérünk rá - egy fülbevalóval fűzték össze. A nyitott hajkarikák az egész 10. századi magyar szállásterületen kedvelt és elterjedt ékszerek voltak, de gyakran előbukkannak 11. századi sírokból is.

1

0 A tiszanánai temetőben a sírok számához viszonyított arányuk hasonló a korszak más temetőiben megfigyeltekkel.

1

1 Jóval ritkább leletnek számítanak viszont all. sírban nyugvó gyermek mellett lelt pödrött végű hajkarikák ( 16. kép 7-8). E tárgytípus tanulságait legutóbb Lőrinczy G. tekintette át.

1

2 Vizsgálatai során arra az eredményre jutott, hogy a 70 lelőhelyről ismert mintegy 150 db pödrött végű hajkarika lelőhelyei egyenletesen oszlanak el a Dunától keletre és nyugatra. A két terület között a hasonlóság ezzel azonban véget is ér. A Dunától keletre talált példányok zöme ugyanis a Kunszentmárton—Hódmezővásárhely által határolt területsávban került elő, de nem számítanak ritkaságnak Csongrád megye más területein, valamint Békés, Szolnok és Bács-Kiskun megyék korabeli temetőiben sem. Az északi és a keleti országrészekben (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Hajdú-Bihar megye) vagy teljesen hiányoznak a pödrött végű hajkarikák, vagy csak egy-két lelőhelyük ismert. Ezek sorába illeszkednek a Tiszanánán lelt példányok is, amelyek egyéb sajátosságaikat tekintve is az alföldi régió más hasonló leleteivel mutatnak rokonságot. Utóbbiak közül két dolog kiemelendő a számunkra: Mesterházy K. és Tettamanti S. már korábban felhívta a figyelmet arra tényre, hogy az alföldi lelőhelyekről nem ismerünk olyan hitelesen megfigyelt sírt, melyben pödrött végű hajkarika 11. századi pénzzel vagy biztosan all. századra keltezhető S végű hajkarikával együtt for" A sírgödör formáját és metszetét az ásató az előre nyomtatott sírlapon nem rögzítette. 9 Ot lelőhelyről 11 ilyen sírt gyűjtött össze Tettamanti 1975. 90, majd ezt újabbakkal egészítette ki Lőrinczy 1985. 155—156. E temetőkben is legfeljebb egy-két padmalyos sír fordul elő, kivételt csupán két lelőhely képez: Bánkeszi (Bánov, SI) 7 sírral és Sándorfalva-Eperjes, ahol a 8 megfigyelt padmalyos temetkezés mellett ilyenek gyaníthatok azokban az esetekben is, ahol a váz a széles sírgödör egyik falánál fekszik (utóbbiakat a földgyaluk munkája miatt nem lehetett pontosan megfigyelni): Fodor 1985. 20. 1

9 Szőke 1962. 35. u Révész 1996. 76. 12 Lőrinczy 1985. 157.