Folia archeologica 49-50.

Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán

266 RÉVÉSZ, LÁSZLÓ (Bökönyi Sándor meghatározása szerint 4,5 éves mént áldoztak fel a halott teme­tése során.) A tárgyi emlékek közül csak annyi maradt meg, amit beszolgáltattak a találók. Dienes a leletmentés során átrostálta ugyan a környező földtömeget, de újabb tárgyra már nem akadt. A megmentett leletek sírban való helyzetéről sem le­hetett közelebbit kideríteni. Mellékletek: 1. Ezüst tarsolylemez vörösréz lemezből való hátlappal (4. kép, 9. kép). Szélein jobboldalt hét, baloldalt hat domború fejű ezüstszegecs, amelyeknek a hátlapon is átütött végeit elkalapálták. A tárgy hossztengelyében alul és felül egymással szemben - csúcsos végükkel a lemez belseje felé fordítva - levélcsokrot mintázó ezüstvereteket helyeztek el. A belsejükben futó árkolás a levelek hajlását követi, illetve a veretek közepét osztja apró mezőkre. Az alsó levelek bekanyarított végeit pont hangsúlyozza. Három ellapított végű szegeccsel vannak felerősítve. A lemezek fölső szélén, a vetettől balra két, jobbra három utólagosan ütött szeglyuk látható. A jobb oldali legszélső lyukban még benne van a domború fejű szeg mel­lé vert és ahhoz az előlap felől hozzá is kalapált szegecs. A tarsolylemez erősen ron­gált, megtalálói a felületén már rétegesen pattogzó ezüstlemezt addig hajlítgatták, míg középen ketté nem tört. Letörték az erősítő hátlemez egyik sarkát is. A lemez m: 9,8 cm, sz: felül 6,2 alul 9 cm. A veretek sz: 2,1 cm, h: 1,4 cm. A félgömbfejű szegecsek fejének átmérője 6-7 mm. 2. Nyeregkápára való hosszúkás, vékony ötszögalakú ezüstlemezek (10. kép 1-4) he­gyesre nyírt szélesebb végük három félgömbfejű ezüstszeggel, egyenesre vágott vé­gük két egyszerű apró fejű szeggel volt a kapára erősítve. A találók mindhárom ezüstlemezt kiegyengették, de felületükön még így is látszik a kápa ívét követő haj­lítások lenyomata. Egyik törött és hiányos, s a szögek közül is csak kettő maradt meg. H: 4,5 cm, 4,5 cm, sz: felül 2 cm, 1,9 cm, 1,95 cm, alul 1,3 cm, 1,6 cm. A sze­gecsek h: 1 cm, fejük átm. 5-6 mm. A fentieken kívül van még 9 apró töredékünk, melyek közül kettőnek a közepén, egynek a szélén van a lyuk (10. kép 5-13). Né­hány példány háta domború. Akadhat köztük nyeregveret töredéke, de lehettek kantárdíszként felvarrva is. Sz: 1,45-1,8 cm. 3. Csikózabla (10. kép 16). Kovácsolt vas, csuklós szájvasának egyik szélső gyűrű­je, valamint mindkét pofakarikája csonka. Az eltérő méretű szájvasak közül a hosszab­bik erősen görbül. A szájvasak h: 9,5 cm ill. 8,2 cm, a pofakarikák átm. 6,4 cm. 4. Kengyelpár (10. kép 14-15). Az egyik körte alakú, hosszúkás füllel és rombusz metszetű szárakkal. Talpa (amely indításából ítélve homorú lehetett) hiányzik. Mérhető m: 13 cm, sz: 9,6 cm. A másik kengyel csúcsíves alakú, füle letört. A kül­ső felükön domború szárak végeit szélesre kalapálták és ezek kétoldalt a hasonló­an széles domború talprész alá nyúlnak. M (a hiányzó fül nélkül): 15 cm, sz: 10,5 cm, talp sz: 5,1 cm. 2. sír: A sírgödör E felé kissé kifliszerűen ívelődik, Ny-i vége lekerekített, K-i egyenesen zárul. A gödör bal oldalán a sír fenekétől 10-15 cm-rel magasabb, 45 cm széles padkát alakítottak ki. A sír m: 115 cm, sz: 103-120-114 cm, h: 193 cm, t: Ny-K, a koponyánál 20°-os eltéréssel E-i irányba. A sírban 42-46 éves nő 148 cm hosszú háton fekvő, nyújtott helyzetű váza feküdt. Koponyája a bal oldalára billent. Könyökben behajlított jobb karcsontjai mellett egy 7-8 hónapos csecsemő csontvá­za feküdt. Ujjpercei a kis vázra voltak ráfonódva. (5. kép 1-2, 6. kép 1) Mellékletek: 1. Lócsontok. A 4,5 éves sánta (!) ménhez tartozó csontok a lábszár­csontok bal oldala mellett feküdlek: legfelül az orrával D-DNy-ra néző lókoponya oldalára dőlve, tarkójával a padkán, alatta és mellette a négy lábszárcsont. 2. Gömbsorcsüngó's fülbevalón koponya jobb oldalánál (11. kép 1). Hosszúkás, aranyozott bronzkarikájából csak a ferdén kiálló kis pálcácskával ellátott felét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom