Folia archeologica 49-50.

Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLIX-L. 2001-2002. BUDAPEST HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ TISZANÁNA-CSEH TANYÁN RÉVÉSZ László Dimes István feljegyzéseinek felhasználásával 1. A TEMETŐ ELŐKERÜLÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI A lelőhely a Heves megyei falutól északra mintegy három kilométerre lévő homokbánya területén volt, amely - ha a község felől közelítjük meg - a Cseh-dűlő bal oldalára, vagyis a dűlőnek nevet adó (de az ásatás idejére már elbontott) Cseh tanya bal oldalára esik. A sík talajból alig kiemelkedő E-ENy- D-DK-i tengelyű homokdomb a dűlő jobb szélén emelkedik. (1-2. kép) A homokbányát a terület egykori tulajdonosa, Petróczki István tiszanánai lakos nyittatta még az 1920-30-as években. 1958. április 30-án a helyi Vörös Csillag Tsz hordatott a bányából homokot. A munkálatok során K. Molnár Ferenc, a szövetkezet gépkocsivezetője a bánya keleti sarkában egy rókalyukat bontott meg többedmagával, s eközben egy lovassírra bukkant. A feldúlt sír mellékleteit a helybeli református lelkésznek, Palágyi Lászlónak adta át, aki a történtekről az. egri Dobó István Múzeumnak azonnal jelentést tett. Neki köszönhető, hogy a Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára még aznap tudomást szerzett a nagy értékű sírról. Budapestről május 2-án Patay Pál utazott a helyszínre tájékozódni és a honfoglalás korinak bizonyuló (később 1. számmal jelölt) sír leleteit Palágyi Lászlótól átvette, illetve a csontanyagot összegyűjtötte.

1 Ezt követően május 6-15. között Dienes István végzett a lelőhelyen leletmentést. Ennek során a bánya keleti partfalának szegélyét 32 méter hosszan és átlag 4-6 méter szélességben egy É-D-i irányú szelvénysorral átkutatta (3. kép). A mentőásatás akkor mindössze egyetlen újabb sírt eredményezett (2. sír).

2 Ráadásul a leletmentésre előirányzott keret is kimerült, s így nem volt mód arra, hogy a közvetlenül veszélyeztetett sávon kívüli részeket is átkutassák. Az ásató számára egyébként is megtévesztő volt, hogy a hosszú szelvénysorba további honfoglaló síi' nem esett, csupán néhány őskori emléket talált. Csak később derült ki, hogy déli irányban ásott utolsó szelvényei közvetlen szomszédságában akadhatott volna rá a korábbi bányászássa] már nagyrészt megsemmisített sírsor folytatására. A helybeliek az 1. sírtól délre emlegettek korábban elpusztított sírokat (ezekről részletesen majd a feltárt sírok ismertetése után szólunk). Azt pedig végleg nem gyaníthatta, hogy még távolabb - az akkori ismeretek szerint valószínűtlen messzeségben - a gazdag sírokkal egykorú, szegényes anyagú sírcsoportok következnek. így a bánya további művelése során eszmélhetett csak rá, hogy a temető koránt sincs kimerítve. 1959 novemberének első hetében a helyi cigányok homokhordás közben az 1. sírtól délre 18 méterre egy újabb lovas sírt dúltak fel. Az időközben Egei be helyezett Szabó János Győző érdeme, hogy november 21-én végzett ellenőrző körútja során a sírnak - részben Palágyi László által begyűjtött - adatait feljegyezte és helyét bemérte (3. sír). A következő évben, június 3-án Szabó János Győző ismét ellenőrzésen járt Tiszanánán, mikor is a bánya partfalában egy félig feldúlt sírt (5. sír), a bányagödörben pedig két vázhoz tartozó emberi csontokat (feltehetően az 5. és 6. 1 Patay P. jelentése: MNM Rég. Ad. IV. 1960/144 - Ezen ásatás dokumentációja: MNM Rég. Ad. V. 1960/187.