Folia archeologica 49-50.

Farkas Edit: Az eleki éremlelet. Numizmatikai adatok a barbarikum 3. sz. elejének történetéhez

AZ ELEKI ÉREMLELET 20] I. század Traianus Hadrianus AntPius MarcAur Comm SeptSev 2. ábra A mendei, miskolci, eleki és tiszaföldvári kincsleletek összetétele Fig.2. Composition of the hoard finds from Mende, Miskolc, Elek and Tiszaföldvár 3. ábra 1—3. századi szórványpénzek a barbarikum területén Fig.

3. Scattered coins from the lst-3rd centuries from the territory of the Barbaricum A barbarikum területén ez idáig négy olyan kincsről van tudomásunk, amelyeknek záródása szinte pontosan megegyezik egymással. Az eleki kincslelet, mint fentebb említve volt, záró évszámát Didius lulianus 193-ban vert pénze adja, a Miskolcon és Tiszaföldváron talált leletek záró vereteit pedig Septimius Severus, ugyancsak 193-ban, a Mendén talált leletnek záró darabját pedig 193 és 195 között kibocsátott pénzei adják. A leletekben szereplő pénzek uralkodók szerinti megoszlása és előfordulási gyakorisága nagy hasonlóságot mutat. (2. ábra) Eltérés a kincsekben szereplő legkorábbi veretek között van: az eleki és a tiszaföldvári leletekben a legkorábbi veretek Vespasian us pénzei, a mendei és a miskolci leletekben pedig csak Traianustól kezdődően szerepelnek pénzek. Mindegyik leletben Antoninus Pius veretei szerepelnek a legnagyobb számban. Valamivel kevesebb darabszámú Marcus Aurelius veretei, Commodus pénzei pedig ennél is kisebb mennyiségben vannak képviselve. Ha összevetjük a kincsekben szereplő pénzek előfordulási gyakoriságát a barbarikumi szórvány pénzleletekben szereplő egyes uralkodók által kibocsátott pénzek előfordulásának gyakoriságával, igen hasonló képet kapunk.

3 (3. ábra) 3 A barbaricumi pénzanyag közlései: Huszár 1955. Kerényi 1955-56. Kőhegyi 1966-67 Kőhegyi 1999.Vaday 1975.