Folia archeologica 49-50.

Melinda Torbágyi: Két kelta éremkincslelet a Magyar Nemzeti Múzeumból (Velem-Szentvid és Ostffyasszonyfa)

KÉT KELTA ÉREMKINCSLELET A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBÓL (Velem-Szentvid és Ostffyasszonyfa) A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára két velemi típusú érmekből álló kincsle­let példányait őrzi. Sajnos egyik lelet sem teljes. Előkerülésüket követően mindkét leletről megjelent egy-egy rövid közlemény, de sem fényképeket nem közöltek, sem verőtő-változatokat nem különítettek el a publikálók. Jelen tanulmányban a kin­csek fennmaradt darabjait mutatom be verőtő-változatok szerint csoportosítva, fényképekkel illusztrálva és beleillesztve az utóbbi évtizedek kelta numizmatikai ku­tatásainak keretébe. A velemi típusú érmek eredetét a rákosi típusban lehet keresni. Az előlap előz­ménye a rákosi típus ím. egyenes orrú változata, a hátlapé pedig az ún. philippeus lovas típus lehet. A velemi típusnál 6 előlapi és 20 hátlapi verőtő-változatot lehet megfigyelni. Ezek többsége azonban szoros kapcsolatban van egymással után-, illet­ve átvésések révén. A verőtő-változatok alapján a verésen belül két szakasz különít­hető el. Az elsőben egy igen intenzív verés folyhatott, mivel ekkor három különbö­ző előlapi verőtövet is készítettek, és a hátlapokat is sűrűn kellett cserélni, után vés­ni vagy átalakítani. Feltehetően egy rövid szünet után újra elkezdtek pénzt kibocsá­tani, de ekkor már nagyon erőteljesen stilizált hátlapi verőtöveket használtak. Ezek­hez viszont csak egyetlen, egy a korábbi időszakban készült előlapi verőtő átvésésé­vel készült verőtövet használtak. A velemi típusú pénzek tipológiai párhuzamaik, 9,75 g-os átlagsúlyuk, valamint előkerülési környezetük - Velem-Szentviden a késő La Tène oppidum területe ­alapján a Kr. e. 1. századra keltezhetőek. A finomabb kronológiához elsősorban a felülveretek nyújtanak támpontot. Velemi típusú pénzeket vertek rá a noricumi pénzverés egyes csoportjaiba tartozó érmekre, illetve azok közül egyeseket velemiekre. A noricumi pénzverés részletes feldolgozása Göbl munkáiban találha­tó. Az általa nagyon alaposan és részletesen kidolgozott relatív kronológia alapjai­ban máig megállja a helyét. Abszolút kronológiai keltezéseivel azonban óvatosan kell bánni. Az utóbbi néhány év újabb leletei - elsősorban Enemonzo 1998 - vilá­gosan bizonyították, hogy a noricumi pénzverés egésze nem szorítható be a Kr. e. I. század nagyjából középső harmadára. A noricumi pénzverés korai szakaszának kezdetét ma már egyértelműen a Kr. e. 2. század közepe, 3. negyede táján kell ke­resni. Nem kizárt, hogy ennek alapján más, ezt követő csoportok keltezése is mó­dosulni fog, még ha ezekre ma még egyértelmű bizonyíték nem is áll rendelkezés­re. A velemi típusú érmekkel kapcsolatban álló noricumi éremcsoportok sajnos ép pen ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak, ahol a keltezés bizonytalan. Jelenleg csak annyi tekinthető biztosnak, hogy a velemi érmek verését valamikor a Kr. e. 1. század első felében kell keresni. Korábbi verésük valószínűtlen, mivel átlagsúlyuk lényegesen alacsonyabb, mint a biztosan Kr. e. 2. századra keltezhető c. 12 g-os ér­meké. A Kr. e. 1. század közepe vagy annál későbbi időpont sem valószínű, mivel ennek a korszaknak az éremveréseivel (boi hexadrachmák, noricumi éremverés fi­atalabb fázisa) semmiféle kapcsolatban (tipológia, felülveretek, közös leletben va­ló előfordulás) nincsenek. Az érmek készítési helye nagy valószínűséggel a Velem-szentvidi oppidum le­hetett. Torbágyi Melinda

Next

/
Oldalképek
Tartalom