Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
130 PATAY PÁI.-B. KISS ZSUZSA között egy meglehetősen széles üres sáv van. Az ásató által korábban tett megfigyelés a teljes leletanyag ismeretében is megerősíthető: míg a kézzel formált magas fülű csészék szinte kizárólag a nyugati csoport területén fordulnak elő, a fegyverek, díszesebb karperecek, tűk és a korongolt kerámia jelenléte csak a keleti részben mutatható ki. A keleti részt feltáró újabb ásatások során már nem került elő kúpos végű karperec, ugyanakkor a nyugati terület legkülső pontja rejtette az. újabb kakastaréjos fülű csészét. A legkorábbi időszakban még nincsenek jelen az ún. fegyveres sírok: a mellékletek meglehetősen egységesek a férfi és női sírokban. Ugyanakkor kezdettől jellemzi a temetőt a szórtbamvas sírok magas száma, amely azonban ekkor még nem párosul a sírok kőpakolással történő takarásának szokásával. A temető második szakaszában létesült keleti csoport kezdetét a keleti előképekre visszavezethető korai szkíta jellegű tárgyak - a vasfokosok, lándzsák - és a korongolt kerámiaegyüttes feltűnése jellemzi és keltezi. A csákányok és lándzsacsúcsok elemzése során a Kr. e. 7. század közepétől az utolsó negyedéig terjedő időszak rajzolódott ki előttünk, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy ezek a korai jellegű tárgyak korongolt kerámia kíséretében kerültek elő. Míg a kézzel formált jellegzetes magas fülű csészék a nyugati sírcsoport jellegzetességei, a korongolt edények, elsősorban a magas fülű bögrék kizárólag a temető keleti csoportjában kerültek sírokba, így elemzésük révén közelebb jutunk a csoport időrendjének meghatározásához. A korongolt kerámia megjelenésének idejét a legújabb kutatások jelentősen módosították. Míg korábban a korongolás technikájának a görög gyarmatvárosokból való eredete mellett tört lándzsát a kutatás, 17 és annak idejét a Kr. e. 6. század második felére, végére datálta, a Prut és a Dnyeszter mentén előkerült, korai szkíta anyaggal társult korongolt kerámia e területnek már a Kr. e. 7. század második felétől játszott közvetítő szerepére utal. Smirnova a korai korongolt kerámia megjelenését a középső Dnyeszter-vidéken a Kr. e. 7. század közepe és vége (Kr. e. 650-600) közti időszakra teszi, pontosabban a század utolsó harmadára, esetleg negyedére. Nézete szerint a korongolás technikáját a barbárok a Fekete-tenger északnyugati partvidékének első görög gyarmatosítóitól vették át, és szerepet játszhattak a korongolt technika továbbadásában, a Kárpátmedence felé irányuló közvetítésben, melynek iránya ezen belül északról vezethetett dél felé. 12 8 Az erdős sztyeppe vidékén a területünkön is nagy számban képviselt korongolt magas fülű bögrék is megtalálhatók, így nemcsak e technika szórványos feltűnéséről van szó. 12 9 P. Romsauer szerint a korongolt áru gyártása nagyjából ugyanabban az időben kezdődik, mint a dunai—balkáni régióban, ahol a legkorábbi leletek a Kr. e. 6. század első felére keltezhetők. A középső Dnyeszter-vidék és a Fekete-tenger északi partvidéke között a Kr. e. 6. században fennállt intenzív kapcsolat közvetlen görög hatást mutat, amely a Kárpát-medencébe már közvetítők útján jutott el. 13 0 A Kr. e. 6. század második felére a korongolt áru széles körben elterjed az Alföldön, biztosra vehető tehát, hogy már a század közepe előtt jelen volt a Kárpát-medence északi részén is, annál is inkább, mivel Kemenczei T. éppen a Felső-Tiszavidék, illetve E-Magyarország e technikát továbbadó szerepét tartja valószínűnek. 13 1 Figyelembe véve a vasfokosoknak, lándzsáknak és egyéb, keleti típusú tárgyaknak a korongolt edényekkel való együttes előfordulását, a már 12 7 Olbia: Párducz 1973, 46-51; Kemenczei 1974, 327.; Szabó I. Oy. 1969, 70.; Crifan 1974, 112.; Histria, Odeuos: Dusek 1974, 369ff, Hansel 1974, 210., Németi 1982, 128. 12 8 Smirnova 1999, 220. 1 2' Smirnova 1999, 6. t. 4, 7. t. 1. 131 1 Romsauer 1991, 365. 13 1 Kemenczei 1994, 89.
