Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
118 PATAY PÁI.-B. KISS ZSUZSA véggel, ami méretéből ítélve inkább gyűrű lehetett (20. ábra 10.). A leletek között a bronzból, illetve vasból készült, nyitott, többnyire egymásra hajló véggel megformált karperecek vannak túlsúlyban. Bronz karperecet, illetve annak töredékeit rejtették a 131. (19. ábra 1.), 136/h (10. ábra 2., 19. ábra 2.), 142/b (12. ábra 2., 19. ábra 4.), 163. (13. ábra 2., 19. ábra 8.), 175. (19. ábra 10., 11.), 179. (19. ábra 12.) sírok, míg vasból készült példányok voltak a 133. (20. ábra 7.), 136/k (10. ábra 1., 20. ábra 3.), 136/C (10. ábra 3., 20. ábra 9.) és 165. (14. ábra 5., 20. ábra 5.) sírban. Atmetszetük kör- vagy félkör alakú, díszített és díszítetlen példányok egyaránt előfordulnak közöttük. A 136. sírcsoport egy pontsorral díszített bronz-, egy nyitott végű, díszítetlen és egy szintén nyitott végű, de rovátkolt vaskarperecet rejtett, amelyek a sírcsoport különböző helyein (136/h, k, C), önálló leletként kerültek elő, így szorosabb keltezésükhöz formájukon és díszítésükön kívül egyéb kronológiai támpont nem áll rendelkezésünkre. Mindhárom példány a korábbi feldolgozásokban tömör típusnak nevezett csoportba tartozik, a bronz- és az. egyik vaskarperec végei díszítettek. Utóbbi elterjedését és a szkítakori kultúrában betöltött helyét már vizsgálta az ásató, 7 0 a vonalkázott és bepontozott díszítésű bronz karperec azonban igen ritka területünkön. A sírcsoport egyéb mellékleteire tekintettel ezt a karperecet sem keltezhetjük a 6. század elejénél, illetve közepénél korábbra, amit megerősít a közelében talált korongolt, magas fülű bögretöredék is. Chochorowski a vekerzugi kultúra összefoglalása során egyéb tárgycsoportok mellett részletesen foglalkozott a szkítakori karperecek tipológiájával, kapcsolataik és koruk közelebbi meghatározásával. Anélkül, hogy megállapításait megismételnénk, elmondhatjuk, hogy e karperecek jelenléte általános a hazai vaskorban, többségük a Hallstattkultúra területén is jellemző, így kronológiai szempontból nem képviselnek közelebbi keltező értéket. 7 1 Ugyanezt állapítja meg Kemenczei T. is, aki szerint e tárgycsoport darabjait a Kr. e. 6. század második fele és a 4. század közepe között bármikor előállíthatták. 7 2 M. Dusek a rovátkolt végű, nyitott bronz karpereceket a kelet-magyarországi vaskor jellegzetes leletének, az itteni alapokból kifejlődött helyi fémművesség produktumának tartja még akkor is, ha mind az illír, mind a kaukázusi területen megtalálható. 7 3 Hasonlóan vélekedik a törökszentmiklósi leletek kapcsán Csalog Zs. és Kisfaludi J. is. 7 4 A helyi gyártás gondolata az alsótelekesi karperecek esetében is felmerül: bár a díszítetlen, nyitott végű, illetve bordázott, egymásra futó véggel ellátott bronz karperecek a Kyjatice-kultúrából is ismertek, 7 5 e tárgytípus esetében inkább a vaskorban általánosan kedvelt viseleti tárgyról van szó. A temető eddig ismeretlen részének különleges, a Kárpát-medencei szkítakori kultúrában ritka leletei a kígyófejes bronz karperecek. A két kivételes darabot a 142. sírcsoport b helye (12. ábra 3., 19. ábra 5.), illetve a 165. sír (14. ábra 3., 19. ábra 9.) rejtette. Mindkét sír kőpakolásos, szórthamvas rítusú volt, a temető egészéhez képest gazdag mellékletekkel ellátva. A kőpakolással borított, szórthamvas sírokból álló 142. sírcsoportból összesen öt bronz karperec, illetve azok töredékei kerültek elő, melyek közül kettőt (így a kígyófejest is), továbbá 3 ívelt hátú, különböző méretű vaskést a b sírhely foglalt magában. Itt a karperecek közelében nem volt értékelhető kerámia, ugyanakkor a sírcsoport egyéb helyein, többek között a 3 karperecet tartalmazó d belyen és annak közelében két korongolt, magas fülű bögre került felszínre. A szintén kőpakolásos, szórthamvas 165. «Vis a temető gaz7 0 Patay 1961, 42. 7 1 Chochorwski 1985, 57-61. 7 2 Kemenczei 1986, 128-129. 7 3 Dusek 1966, 35. 7 4 Csalog—Kisfaludi 1985, 324. 7 5 Kemenczei 1984, Szendrőlád: CXIX. t. 25, 26, 28-33, Mezőkövesd: CXXII. t. 8, 1 I. 12.
