Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
1 14 PATAY PÁL-B. KISS ZSUZSA A 4/d sír kétágú vas nyílhegyének bronzból készült előzményét közli a Kobánkultúra területéről V. I. Kozenkova: tipikusan kaukázusi formának mondott példányok kerültek elő Serzen'-jurt település Kr. e. 10-7. századi rétegeiből, ugyanakkor ezt a nyílhegytípust nem tartja későbbinek a Kr. e. 8. századnál. 6 0 A temető eddig közöletlen részéből előkerült háromélú bronz nyílhegyek datálásához fontos adatokkal szolgált a szomolányi erődített telep (Smolenice-Molpír) elemzése kapcsán H. Parzinger és S. Stegmann-Rajtár. Ervelésük szerint Szomolányban nincs a HD, időszaknál fiatalabb lelet, így a szkíta nyílhegyek sem kerülhettek oda e korszakot követően. A Molpír-i földvárban mind a korábbi típust megjelenítő kétélű nyílhegyek, mind az ezeket felváltó, hosszú köpűvel ellátott háromélű nyílhegyek jelen vannak. A szerzőpáros az előbbieket a késői 7.-korai 6. századra datálja, ugyanakkor Szomolány kronológiai helyzete alapján a fiatalabb típus sem lehet későbbi a HD, időszaknál (Kr. e. 6. század eleje). A háromélű nyílhegyek Alsótelekesen is képviselt, belső tokkal kiképzett, Szentes-vekerzugi típusúnak nevezett változatát a Kr. e. 550 körüli időhöz kötik. 6 1 Az alsótelekesi háromélű nyílcsúcsokat Kemenczei T. is fiatalabb típusnak tartja. A legkorábbi, hosszú köpűvel ellátott háromélű darabok a Kr. e. 7. század folyamán kerülnek az Alföldre, a kétélű típussal való egyidejű használatuk a század második felében egészen a 7-6. század fordulójáig bizonyítható. A rövid köpűvel, vagy belső tokkal kiképzett háromélű változat Csanytelek 208. sírja alapján csak a korai típusok egyidejű használatának megszűnését követően, a 7-6. század fordulóján jelent meg 6 2 és a 6. század közepétől vált általánossá. 63 Véleményünk szerint az Alsótelekesen talált háromélű nyílhegyek keltezésére ez utóbbi nézet irányadó, mivel a temetőben nincs olyan síregyüttes, amely a 6. század végénél későbbi keltezést valószínűsítene. Viseleti tárgyak A férfiakhoz köthető, fentebb elemzett mellékletek után olyan tárgytípusokat is meg kell említenünk, amelyek női viseleti tárgyak körébe tartoztak. Az alsótelekesi temető korábban feltárt területén a legfőbb viseleti tárgyakat a karperecek és a tűk képviselték. A karperecek között az ásató két fő típust különített el: a vékonyabb, huzalszerű, és a vastagabb, tömör példányokat. Mindkét csoportot a nyitott, egymásra futó, hegyesebb-tompább végződés jellemezte, darabjai egyaránt készülhettek bronzból és vasból. Előbbiek között a legkorábban feltárt temetőrész tipikus leletei a bronz huzalból hajlított, kúpos végű karperecek voltak, 6 4 ezek azonban a később feltárt területeken már nem fordultak elő. A temető keltezése szempontjából lényeges G. Marinescu azon megállapítása, miszerint a kúpos végű karperecek Erdély késő Hallstatt-kori sírjaiban már a Kr. e. 7. század második felében megjelennek, míg szórványos feltűnésük a sztyeppei területen csak jóval későbbre tehető. 6 5 Marinescu elveti a kónikus végű karperecek szkíta származását, e tárgytípust helyi, erdélyi ere6 0 Kozenkova 1975, 70.; Kozenkova 1982, 15., XI. t. 22-24. 6 1 Parzinger-Stegmann-Rajtár 1988, 176-178. «2 Kemenczei 1994. 93, 98. 6 3 Kemenizei 1986, 131. 6 4 Patay 1961, 42., VI. t. 5, 9-10, 13-14. 6 5 E karperecek szkíta miliőben való későbbi megjelenéséhez ld. Petrenko 1978, 49., 38. tábla: a bronzból készült példányok a Kr. e. 6. századból származnak (Gerasimovka, 1. kurgán, Veremeevka, 3. kurgán stb.), míg bronzból és vasból készült változataik csak az 5. század folyamán jutnak el az erdős sztyeppe vidékének csoportjaihoz, ahol a 3. századig kimutatható jelenlétük. Hasonló kormeghatározásrajut Liberov is. A Csasztie 3. kurgán vasból készült példányát a Kr. e. 6-3. század közé helyezi. Ld. Liberov 1965, 24. t. 63.
