Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
102 PATAY PÁI.-B. KISS ZSUZSA A TEMETŐ ÉRTÉKELÉSE Temetkezés: Az Alsótelekes-dolinkai temető az egyik legészakibb fekvésű szkítakori lelőhelyünk. Északkelet-Magyarországnak a Kárpát-medence szkítakori kultúráján belüli különállását már több kutató felismerte, köztük Bottyán Árpád 5, Párducz Mihály 6, Jan Chochorowski 7 és Kemenczei Tibor 8. Ezt az önállóságot nemcsak a földrajzi elkülönültség, hanem mindenekelőtt a temetkezési rítus, a korai leletegyüttesek és az archaikus elemeket felmutató korai tárgyak koncentrációja is jelzi. Chochorowski ezt a kulturális elkülönültséget olyannyira erőteljesnek tartja, hogy az alsótelekesi temető korábban közölt sírjai alapján .Alsótelekes- Sanisläu" néven az általa Vekerzug-kultúrának nevezett alföldi szkítakori kultúrán belül önálló csoportot különít el. 9 Tradíciókkal kevert szkítakori vonások jellemzik az Alsótelekes-dolinkai sírokat is. A temetőt feltáró négy ásatási év során összesen 184 sírt (192 temetkezést) figyelt meg és tárt fel az ásató, köztük négy sírcsoportot (4., 136., 137., 142.), melyek területén nagy számban bukkantak elő szórványos, hamvak nélkül jelentkező leletek. Maga az ásató is feltételezte, hogy a nagyobb kiterjedésű kőpakolások alatt, vagy a területen egyéb kísérő lelet nélkül talált tárgyak nem minden esetben puszta szórványok, hanem sajátos temetkezésként is értelmezhetők. Ez a feltételezés főként azon sírcsoportok esetében állja meg a helyét, amelyek temetkezései nagy kiterjedésű kőpakolás alatt szétszórtan, esetenként egymástól több méter távolságban feküdtek, köztük magányosan jelentkező, elszórt tárgyakkal, amelyek mellett azonban időnként csekély mennyiségű (olykor csak egy-két darab) égett vagy égetetlen csontszilánk is dokumentálható volt. 1 0 A temetőben a hamvasztásos sírok dominálnak: ezek túlnyomó része szórthamvas (158 sír), az esetek többségében gazdagabb mellékletekkel ellátva, mint az urnasírok (utóbbiak száma a temető egészére vetítve összesen 6), amelyek semmit, vagy csak nagyon szerény anyagot (bögre, vastű) tartalmaztak. A 137/e sírban a hamvakat korongolt, magas fülű bögre tartalmazta, tehát az urnás rítus a temető későbbi időszakában is szokásban volt. A temetőben összesen 22 csontvázas sír került feltárásra, 4 sír kivételével csecsemő- vagy gyermeksírok, jórészt melléklet nélkül. Kivételt képez 3 gyermeksír, amelyek mellé változatos elemekből álló nyakfüzéreket helyeztek. A csontvázas sírok rítusát nem minden esetben lehetett megállapítani: a sírok többségénél az ásató zsugorított testhelyzetet figyelt meg, a feldúlt, bolygatott, illetve a rossz megtartású, elporladt vázak azonban nem tették lehetővé a testhelyzet rögzítését. Általában elmondható, hogy a hamvasztásos temetkezések az északkelet-magyarországi szkítakori kultúra jellegzetességei közé tartoznak. 1 1 A temetőben megfigyelt kőpakolások szinte kizárólag szórthamvas sírokhoz köthetők, ez alól mindössze a 135. sír jelentett kivételt, amelynél a kőpakolás csecsemő csontvázát fedte. A négy sírcsoport (4., 136., 137., 142.) mindegyikét kőpakolás takarta, alatta a hamvak több halomban, egymástól 5 Bottyán 1955, 10-11. 6 Párducz 1973, 40.; Párducz 1974, 323-329. 7 Chochorowski 1985, 153. 8 Kemenczei 1980, 69. 9 Chochorowski 1985, 153.; Chochorowski 1998, 473. Újra közli a már ismert temetőtérképet: Chochorowski 1996, Abb. 8.; Chochorowski 1998, Abb. 1. 1 0 Ld. 136. sírcsoport i, 1, o hely, 143/b sír, 184. sír. 1 1 Például Heves (27 sírból 13 urnasír, 3 szórthamvas sír, Szabó J.Gy. 1969, 63-64.). Eger-Nagyeged (61 sír kb. fele hamvasztásos, Fodor L. 2001, 71-76.), Kesznyéten—Szérűskert (36 sírból 19 hamvasztásos, ebből 7-7 urna-, illetve szórthamvas sírnak meghatározott, B. Hellebrandt 1988, 107.) stb. esetében. Statisztikai összefoglalót ld. Szabó J. Gy. 1969, 104.; Chochorowski 1985, 148., Karte 6.
