Folia archeologica 48.

Endre Tóth: A magyar koronázási jogar

A MAGYAR KORONÁZÁSI JOGAR A magyar koronázási jogar gömbös végű formája a hosszúszárú Ottó-kori jelvény-botok folytatásaképpen rövid szárral II. Henrik császár ólombullájáról (1003) és III. Rudolf burgundi király pecsétjéről (996, 1011, 1017) ismert. Mivel sem a császárságban, sem Nyugat-Európában, máskor és máshol ilyen jogart nem használtak, a magyar jogar keletkezése csakis all. század legelejére tehető. Ali. század eleji keltezéshez pedig érvek sorakoztathatóak fel. II. Henrik kedvelte és gyűjtötte a hegyikristály tárgyakat, a jogar értékelhető díszítése, a négyzettel bővített un. Salamon-csomó az ókortól meroving kultúrában kontinuált, és később skandináviai és észak-német területen alkalmazták. A Salamon-csomónak, a filigrán díszítésnek és a pántolás módjának jól keltezhető analógiái ugyancsak a császárság területéről származnak. A díszítés és változatai az 1000. év körül elrejtett Klein-Roscharden-i kincs fibuláin megtalálható, a hullámfiligránt all. század elején német területen használták, a zsanéros rögzítés pedig a bécsi koronán és II. Henrik sacramentáriumának záró csatján lelhető fel. Az eljárások és díszítések a 11. század legelején korhűek. Következik-e mindebből, hogy nemcsak a hegyikristály gömb, hanem a jogar is II. Henrik ajándékaként került í. Istvánhoz? Az ilyen irányú megállapítások nem lehetnek kategorikusak. Egyrészt éppen I. István korában ötvösök is jöhettek a birodalomból Magyarországra, formakincsüket és technikai tudásukat magukkal hozva. Másrészt az uralkodói jogar hatalmi jelvény: ajándékozása eszmei háttér azaz még ha névleges, császári fensőbbség - nélkül e korban elképzelhetetlen. Hogyan egyeztethető össze a jogar 11. század eleji keltezése a I. István kori és későbbi magyar felségjelvényekkel? A ténylegesen használt jogarforma valósághű ábrázolása nem jelenik meg sem az Árpád-korban, sem később, II. Mátyást koronázási öltözetben ábrázoló rçietszetig. I. István uralkodása idején jogar egyáltalában nem jelenik meg a hazai uralkodói reprezentációban Az 1031-ben a fehérvári bazilikának felajánlott miseruhán I. István a jobbjában lándzsát, a baljában országalmát tart. I. István valószínűleg uralkodása idején vert aranyérmén sem tart a kezében jogart. A császári rokon ajándéka feltehetőleg a királyi kincstárba került, esetleg a kezdetektől fogva a székesfehérvári bazilika koronázási kincsei közé. Gondolni kell azonban arra, hogy I. Istvánnak mindössze egyetlen biztos (a miseruha) , és az egy lehetséges (az aranyérem) korabeli ábrázolása marad meg. Egyik sem zárhatja ki a jogarnak, mint felségjelvénynek a meglétét. Az Árpád-házi királyok az érmeken ritkán jelennek meg. Kezükben keresztes, vagy liliomos végű jogart tartanak. Érmen elsőként Salamont (1063-1074) ábrázolják a dénárokon: orans tartásban, üres kézzel, máskor keresztes jogarral. III. Béla rézérmén liliomos jogart tart az uralkodó. A következő uralkodó, akit mellképben ábrázoltak, II András (1205-1235) kezében kardot és országalmát tart. Ali. századból ismerünk még uralkodóképmásokat, amelyek nem érmékre vertek. Pétert (1038-1041 és 1044-1046) és Salamont az ólombullájukon, I. Endrét (1046 - 1060) az idéző billogján (sigilla citatoria) országalmával és liliomos jogarral látjuk. I. Szent László és Kálmán isjogart tart a kézben. Mivel a király felkenésének szertartásrendjében a jogar vagy bot szerepel, aligha kételkedhetünk abban, hogy a magyar királyok all. században használtak jogart. 1047-ben, a pogánylázadás után I. András megkerestette I. István királyi felszerelését és ékességeit. „András tudatosan mellőzte Péter hatalmi jelvényei közül azokat, (így a lándzsát és a koronát), amiket elődje a német uralkodótól kapott.