Folia archeologica 48.

Kemenczei Tibor: Adatok a szkítakor kezdetének kérdéséhez az Alföldön

42 KEMENCZEI TIBOR hogy a hallstatti kultúrának ez a tárgytípusa nem állt összefüggésben a szkíta kultúrkör hasonló vaspálcáival, mivel azok többnyire a lószerszámzat társaságában kerültek elő, s így eredeti rendeltetésük valamilyen módon ahhoz kapcsolódhatott. A gyöngyösi temetkezés (3. ábra 6-7), a Szentes-vekerzugi 12. lósír (11. ábra 2, 5) mellékletei, valamint a Miskolc-diósgyőri leletek között lévő vaszabiák mindegyike az u.n. vekerzugi típushoz tartozik, amelynél a szájrészt és az oldaltagokat szegecsekkel erősítették össze. Ez a zabla típus a Kr.e. 6-5. században az Alföldről eljutott az Észak-Balkánra és a keleti hallstatti kultúra területére is.

3

9 A legidősebb ilyen vaszabiák azonban a Kr.e. 7. század második feléből származhatnak. Erre a kormeghatározásra a Perebukovci 2. kurgán leletei nyújtanak alapot, amelyek erre az időszakra jellemzőek.

4

0 Kétlyukas, eredetileg az olclaltaghoz szegecselt vaszabla szájrészek a Kr.e. 7. század közepéről a Kubán vidéki kelermesi temetkezések anyagából is ismertek.

4

1 Ezek a leletek bizonyítják, hogy az ilyen zabiák használata az Alföldön a korai szkíta kornál korábban nem terjedhetett el, azaz a gyöngyösi, Miskolc-diósgyőri lószerszámzat leletek sem tartozhatnak a prészkíta kor, a mezőcsáti kultúra emlékei közé. Vekerzug típusú vaszabiák és állatfigurás díszű póznavégek együtt Gyöngyösön kívül még Nagytarcsán kerültek elő. A feltehetőleg áldozati leletegyüttesben két ép és egy hiányos póznavég (8. ábra 1-3), kilenc bronzkolomp (9. kép 1-8) és négy vaszabla (10. kép 1-4) van. A vaszabiák ugyanabba a formacsoportba tartoznak, mint a Perebukovci 2. halomban talált példány. Erre jellemző, hogy az oldaltagok egyenesek, végeik elkeskenyedők, s kis gombban záródnak.

4

2 Mivel a Perebukovci 2. kurgán a Kr.e. 7. század második felére keltezhető, közel azonos korból származhat a nagytarcsai lelet is. Ezt a kormeghatározást megerősítik a póznavégek is, amelveken az állatfigurák bikákat ábrázolnak. Hasonló stílusban megmintázott bikafejek vannak az erdős-sztyeppén a Sula folyónál a Starsaja Mogila kurgánban, és a kubáni síkság vidékén, az Ulskij Aul kurgánban talált póznavégeken is.

4

3 Ezek a leletek egyidősek a kelermesi kurgánokkal, azaz a Kr.e. 7. század közepéről származnak.

4

4 A nagytarcsai állatfigurás póznavégek tehát a szkíta állatstílusú művészet legkorábbi alkotásaihoz tartoznak az Alföldön. Mind a nagytarcsai, mind a gyöngyösi leletben az állatalakos póznavégekhez harang alakú bronz kolompok társulnak (3. ábra 1-5, 9. ábra 1-9). A két fajta tárgy a sztyeppe vidéken is sok esetben együtt került elő, feltehetően egy, azonos rendeltetésű készletet alkottak.

4

5 A nagytarcsai és gyöngyösi, hasonló stílusban megformált tárgyakból (póznavégek, csörgők, zabiák) álló együttese azt mutatja tehát, hogy ezek a tárgyak közel azonos korban lehettek használatban. A Kárpát-medencében az állatalakos díszű póznavégek lelőhelyei három tájegységen fekszenek. Többségük a Nagyalföldön, s a hozzá kapcsolódó hegyvidéken (Aszód, Balassagyarmat, Gyöngyös, Nagytarcsa, Somhíd - Nadab, Szurdokpüspöki), egy a Dunántúlon (Mihályfa) és kettő Erdélyben (Gernyeszeg - Cornetti; ismeretlen lelőhely) található. Mivel Erdélyben a szkítakor kezdete legkésőbb a Kr.e. 7. század közepére tehető, az ott talált póznavégek is származhatnak ebből a korból. Ezt az időpontot alátámasztja az a tény, hogy az erdélyi darabok a korai iráni-szkíta művészet stílusjegyeit tükrözik. Az alföldi póznavégek ennél a kornál valamivel fiatalabbak lehetnek, amelyet az erdős-sztyeppei leletekkel való rokonságuk is mutat. 3

9 Kemenczei 1986, 117; Werner 1988, 12-22. 4

0 Smirnova 1998, 460. 10.kép 4

1 Galamna 1997, 125. 189. 33.kép 18, 54. 4

2 Werner 1988, 20-21. 4

3 Artamonov 1965, 59.

t.; Ilinskaja 1968, 3.t.4. 4

4Kossack 1987, 67. 81; Medvedskaja 1992, 88-89. 4

5 Bakay 1971, 86; Galamna 1997, 35.