Folia archeologica 48.

Simán Katalin: Az őskőkori pattintott kőeszköz gyártása és szakkifejezései

ŐSKÖKORI PATTINTOTT ESZKÖZÖK 21 1 7. Eszközmegújítás és átalakítás, másodlagos eszközfelhasználás Mint arra már a retusálásnál kitértünk, a kőeszközök éle gyorsan kopik, állandó karbantartásuk szükséges. Az eszközmegújítás során a munkaélet újra retusálják, az eszköz funkciója nem változik. Az eszközátalakítás során azonban új funkciót is kap. Megújítás gyakori a kaparókon, megtaláljuk nyomát a vakarókon is. A retusált pengék is megújított eszközök. Átalakításra akkor kerül sor, ha az eszköz eredeti funkciójában már nem használható. Például egy levélhegy hegyének letörése után nem biztos, hogy lehet vagy érdemes a hegyet helyreállítani. Ugyanakkor kis változtatással kést vagy még inkább kaparót lehet belőle csinálni. A másodlagos felhasználás annyiban tér el az átalakítástól, hogy a gyártási folyamat egyik szakaszában már használhatatlan követ egy teljesen más szinten használják fel. Például az anyaghiba miatt befulladt magkő még jó lehet, mint ütőkő. Ugyanígy amikor a pengemagkő kimerül, de a leütési felszín és a szilánkolási felület vakaró- vag)

7 vésőfunkció ellátására még alkalmas. Mindkét esetben a magkő maradéka funkciót vált. Régészeti feldolgozásban ezek a tárgyak általában az eszközfunkció alapján nyernek besorolást (lel. pl. magkővakaró). Valójában mind a technikai elemzésben, mind az eszközök elemzése során egyforma hangsúlyt kell kapniuk, hiszen mindkét funkciójukban jelen voltak és a gyártás adott fokán egyformán jelentős volt a szerepük. A másodlagos felhasználás szélsőséges esete, amikor a felhasználások között (nem ritkán funkcióváltással kombinálva) idő telik el és a tárgyakon tapasztalható két- háromféle patinázódási nyom újrafelhasználásra utal. Igaz, ezzel óvatosan kell bánni, mivel eltérő patinázódás jelentkezhet egyetlen kődarab különböző felületein egyszeri betemetődés nyomán is! Az egy tárgyon tapasztalható eltérő patinázódás nem feltétlenül jelent kronológiai eltéréseket. III. AZONOSÍTÁSI HIBÁK A gyártási folyamat helyes leírásához elengedhetetlen, hogy az egyes jelenségeket helyesen azonosítsuk. A tömbelőkészítés folyamatának értelmezésekor felmerülő hibák egyike, hogy a durva szilánkokból álló együttest a clactoni technika érvényesüléseként írják le, holott ez az általános szilánkolástól teljesen eltérő üllőhasználati módszert takar. Ugyancsak előfordul, hogy a bányaműhely anyagát, mely egy teljes gyártási folyamat tekintetében aszimmetrikus, a teljes technológiai folyamat jellegzetességének tartják, és így szilánkiparként interpretálják, pedig valójában csak az általános gyártási folyamat része, így az alsó paleolitikumtól a bronzkor végéig számolni lehet vele. A magkőelőkészítés szintjén azok a korai fázisban felhagyott félkész magkövek jelentenek problémát, melyek a bifaciális megmunkálásnak látszanak. Itt a pengemagkő gerincének lehet olyan jellege, mintha bifaciális megmunkálásra törekedtek volna. Bronzkori műhelyekben számos példát sorol fel rá a nemzetközi szakirodalom. A szilánkolási fázisban ügyelni kell a szilánkolási ritmus és irány helyes megállapítására, hiszen ez jelzi a technológiai folyamot. Ugyancsak ügyelni kell, hogy ne keverjük össze a magkő domborúságát biztosító szilánkolási irányt és a leütési felszínét, valamint a valódi, elsődleges szilánkolási irányt és leütési felszínt. Az eszközalap és eszközgyártás szintjén sajátos problémát jelent a bifaciális megmunkálás. Á felszíni megmunkálás lehet valóban bifaciális eszköz előállításának eszköze, de lehet magkőelőkészítés és lehet eszközalap készítés (pl. neolit balta) is. A retusált eszközöknél előfordul, hogy a gerincpenge vagy gerincszilánk, esetleg a vésőpattinték is helytelenül eszközként kerül leírásra. Ugyancsak el kell