Folia archeologica 48.

Kovács S. Tibor: II. Lajos király gyermekpáncélja és egy hajdúkapitány vértje

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLVIII. 2000. BUDAPEST II. LAJOS KIRÁLY GYERMEKPÁNCÉLJA ÉS EGY HAJDÚKAPITÁNY VÉRTJE KOVÁCS S. TIBOR A magyarországi köz- és magángyűjteményekben számos híres történeti személyiséghez fűződő műtárgyat találhatunk. Sajnálatos módon az ereklyetárgyak egy részének a neves személyhez semmi köze sincs. A hamis adatokat több esetben az eladók szolgáltatták, vagy évtizedek, évszázadok alatt szövődött a műtárgy köré, esetleg egyszerűen összekeverték egy másik hasonlóval. A tanulmány címében szereplő két páncél története különösen tanulságos, hiszen nem II. Lajoshoz, vagy egy hajdúkapitányhoz kötődnek, de ettől eltekintve világviszonylatban is kiemelkedő kvalitású és ritkaságú védőfegyvernek számítanak. Tudományos publikációkban már évtizedekkel ezelőtt - neves szakemberek - bebizonyították, hogy az idézett két személyhez semmi köze sincs a két páncélnak, ennek ellenére 1995-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti kiállításában, mint II. Lajos gyermekpáncélja és hajdúvért néven szerepeltek.

1 A fentiekből következik, hogy fényképeik tankönyvekben és népszerűsítő történeti munkákban tucatszor is megjelentek és ennek hatására a két páncél meggyökeresedett a köztudatban.

2 A Magyar Nemzeti Múzeum 1996-ban megnyílt új Történeti kiállításában II. Lajos páncélja már - eredeti tulajdonosa nevén - II. Zsigmond lengyel király gyermekpáncéljaként szerepel és - az igen dekoratív - hajdúvért, mint nem magyar készítésű és használatú műtárgy kimaradt a történeti kiállításból.

3 A kiállítás megnyitásának évében számosan kifogásolták, hogy az addigi nemzeti ereklyénk tulajdonost változtatott. Ezért tartom szükségesnek, hogy a két páncélt - Plutarkoszhoz hasonlóan - párhuzamba állítsam és összefoglaljam évszázadokat átívelő történetünket és megkíséreljem a két műtárgy útját végigkövetni a készítéstől a Magyar Nemzeti Múzeumba való bekerülésig. A korábban II. Lajos magyar király tulajdonaként számon tartott páncél különlegessége a hat részből összeállított úgynevezett burgundi sisak, amelynek az alsó része egy keskeny sávban kidomborodik és belül homorú gyűrűt képez és itt lehet a nyakvértre rögzíteni, tehát a páncél és a sisak teljesen egymáshoz kötődik. (1. ábra)

4 A sisak első részén, felül egy felhajtható szemvért van, alatta található a „kettős tollú kulcslyuk" áttörésű, szintén felhajtható arcvért. A sisak külön érdekessége hogy a fenti arcvért alatt található még egy - szintén felhajtható - négyzetes, nagyméretű áttörésekkel ellátott arcvért. Az arcvértek felhajtása után a sisak első fele egy-egy elfordítható csappal bal- és jobboldalra kétfelé nyitható. A kiemelkedő taréjjal ellátott sisak hátsó részén egy tölcséres formájú tolltartó tokot figyelhetünk meg. A sisak alsó pereme - mint már említettük - teljesen ráfekszik a nyakvért felső ívére, amely négy lemezsávból van összeállítva. ígv a páncél tulajdonosa a fejét óvatosan balra és jobbra is tudta f orgatni. Az erőteljesen domboro1 Temesváry 1989, 37-38. 2. kép. 2 Szabó 1996, 153. 3 Történeti 1996, 49-50. 42. kép. 4 MNM Fegyvertár Ltsz.: 55.3269.; magassága: 156,8 cm, súlya: 12,88 kg.