Folia archeologica 47.
Csongrádiné Balogh Éva: Tipológiai és traszeológiai vizsgálatok rézkori és bronzkori pattintott kőeszközökön
34 CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA Messzebbmenő következtetéseket a vizsgált rézkori és bronzkori pattintott kőeszközből levonni félrevezető lenne, mivel a statisztikai vizsgálatokhoz ez a mennyiség nem elegendő. Az viszont vitathatatlan előnye a mikroszkopikus vizsgálatoknak (felső megvilágítású, metallográfiai mikroszkóp alatt, legalább 100 x nagyításban), hogy a megvizsgált eszközök között a hagyományos tipológiai és a használati kopásnyomból következtethető funkcionális felhasználásukra konkrét bizonyítékokat kaphatunk. A használati nyomok vizsgálatának kezdetei a 19. századra nyúlnak vissza. Az út az orosz Sz. Szemjonov binokuláris mikroszkópon végzett kísérleteitől, a chicagói egyetemen tanító L. Keeley és mások által használt pásztázó elektronmikroszkóp használatáig vezetett. A kísérleti régészet alkalmazása során lehetővé vált, hogy Keeley olyan referenciagyűjteményt hozzon létre, amelynek a segítségével össze lehet hasonlítani az őskori szerszámokon látható kopásnyomokat. Az eszközhasználat s.l. kategóriáit: fával, csonttal, bőrrel, hússal, aganccsal és nem fás növényekkel kapcsolatos munkákra használt eszközök képezték. A "use wear study", "microwear study", "traceologie"-nak nevezett módszer során végzett vizsgálatok a világ számos országában ma már rutin-vizsgálatnak számítanak. Magyarországon a pattintott kőeszközök traszeológiai vizsgálatával az utóbbi években Erdélyiné Bácskay Erzsébet foglalkozik. Kutatása során megállapította, hogy az őskori pattintott kőeszközök egy részén többnyire már, szabad szemmel és/vagy kézi nagyítóval is jól látható használati elváltozások - kifényesedések, kopásnyomok, él-csorbulások - láthatók. Ilyen, pl. ezek közül, az ún. sarlófény, mely a gabonafélék szárában lévő szilíciumtartalmú részecskék polírozó hatása révén jön létre az eszközön. A traszeológiának nevezett módszer lényege: az eszközökön az egykori munka nyomot hagy (kifényesedés, kopás, sérülés, csorbulás, karcolás), így ezek a nyomok jól megkülönböztethetők egymástól, attól függően, hogy milyen anyagon dolgoztak velük (fa, növény, agancs, csont, hús). A fenti munkamódszer meghonosítását tűzte ki céljául Bácskay Erzsébet, aki Brian Adams irányításával 1994-től egy hároméves OTKA kutatási program keretén belül többszáz mintát vizsgált meg, s írt le. A paleolit lelőhelyek anyagának feldolgozása mellett, újabb, különböző korokból származó régészeti anyag részletes feldolgozásával szándékszik folytatni a munkát a kutató. 3 9 A kopásnyomvizsgálat (traszeológia) a fent leírtak értelmében, olyan információforrástjelent, amely jelentős mértékben hozzájárulhat az őskori lelőhelyen folytatott emberi tevékenységek megismeréséhez. A mikroszkopikus traszeológiai vizsgálatok alkalmasak a hagyományos tipológiai meghatározások ellenőrzésére is, továbbá egyéb fontos következtetéseket vonhatunk le belőle a vizsgált tárgy régészeti kontextusának figyelembe vételével. 4 0 3 8 Renfrew-Bahn 1999, 307. 3 9 Bácskay 1995, kézirat. 4 0 Renfrew- Bahn 1999,307-311.
