Folia archeologica 47.

István Gedai: Egy 13. századi pénzhamisító műhely

EGY 13. SZÁZADI PÉNZHAMISÍTÓ MŰHELY Gyűjteményeink tanúsága szerint Magyarországon a 12. században tűnnek fel nagyobb számban hamis pénzek. A 13. században - II. András, IV. Béla idejéből már több írott forrás is hírt ad hamis pénzverésről. Kizárólag hamis pénzt tartalmazó lelet azonban ezidáig nem volt ismeretes ebből a korai korszakból. Ezért is van különös jelentősége a budapesti Remete-hegyen talált leletnek. Sajnos a régész Zolnay László - halála megakadályozta a dokumentáció elkészítését, maga a lelet az egyetlen dokumentum. Ä pontosabb lelőhelyről mindössze annyit tudunk, hogy az 1970-ben készült felmérésen fel sem tüntetett, eltömődött barlang volt. A lelet 5 db CNH I. 309. típusú hamis dénárt és 34 db hamisításra szolgáló lapkát tartalmazott, amelyből 3 db mondható szabályos kör alakúnak, a többi szabálytalan, többnyire kissé szögletes. A hamis pénzek és hamisításra szolgáló lapkák együttes előfordulása indokolttá teszik annak feltételezését, hogy pénzverő műhely működhetett e barlangban. A CNH I. 309. típusú dénárt Réthy László V. István veretének határozta meg. Hóman Bálint azonban II. András 1222 utáni veretének írta, és ezt a kormeghatározást Huszár Lajos is átvette. Egyelőre egyik álláspontot sem lehet megerősíteni, de cáfolni sem. Hamisítványokról lévén szó, rendkívül fontos a pénzek anyagvizsgálatának eredménye. Mind a pénzeknek, mind a lapkáknak fő összetevője az ezüst és a réz. Az arany jelenlétét bizonyára az okozza, hogy az ezüstből nem tudták kellőképpen kivonni. Az ólom is járulékos elemnek tekinthető, a bizmut pedig csak nyomelemként jelentkezik, ahol egyáltalán előfordul. Az egyes példányoknál lévő bizmuthiány azonban lényeges jelenség: arra utal, hogy a lapkákat nem azonos öntésből készítették, sőt eltérő helyről kellett beszerezzék. A több öntésből készült lapkákat bizonyítja az egyes példányok igen csak eltérő ezüst - réz aránya is. Gedai István