Folia archeologica 47.
István Vörös: A Denevér úti kovabánya agancsleletei (Budapest-Farkasrét)
102 ISTVÁN VÖRÖS zépágak számából F3 (20 db) megállapítható, hogy a 30 db agancstő B./agancsszár A., illetve 20 db szár C. hiányzik a leletanyagból, amelyekről azokat eltávolították! Az agancsrészek eltérő gyakoriságából feltételezhető, hogy az egész agancsok primér feldarabolása nem helyben történt, a bányából már egy "szelektált" leletegyüttes került elő. Ha az agancsok darabolása a bányatérben történt, akkor a tipikus bányaeszközök (pl. ütőbunkó, csákányok, feszítők) hiányából arra következtethetünk, hogy azokat máshol használták fel, vagyis a "kovabánya" másodlagos gyűjtőhelv. Vagy az egész agancsokat itt darabolták fel, és a készterméket eszközt - viszik csak el. A Denevér úti kovabányából minimum 40 agancspár darabjai kerültek el. A legfeltűnőbb jelenség, hogy a begyűjtött 66 db koronás szárnak (D., E.) és szárnak (C.) hiányzik az alsó (A., B.) agancsszár része! Az agancsszár/szár/korona régió (71 db) életkorcsoport megoszlásában jelentkező fiatal bikák trófeáinak gyakorisága 60,5% (43 db) feltűnően magas. Az agancsok darabolását, az ágak eltávolítását az őskorban jól ismert kétféle módon végezték el: faragással, és az ún. "zsinegvágással". A faragás (10. kép 1, 4-5.) kemény, éles kőeszköz használatot feltételez. Az állatabélből, ínből, vagy növényi rostból készített zsineggel vágás (10. kép 2, 6.) tipikus őskori csontdarabolási módszer. Jellemzője a vékony, alig 1 mm-es vágásnyom, amely ritkán terjed túl a csont/ agancs felületének felén. A csont falának, agancs kortexének átvágása után a maradék részt letörik. A vágás ellenkező oldalán csaknem minden esetben csont/kortexcsonkok maradnak. Töréskor az agancsfala ék alakú törésfelülettel, "farkasfog"szerűen szakad szét. A Denevér úti leletanyagban mindössze három agancsdarabon fordul elő felületi megmunkálás nyoma: egy középág felületét simára csiszolták; egy száron, és egy középágon a barázdás felületet 'vonókés-technikával" lefaragták. Az agancsrégió morfológiai jellege az eszköz formáját, a felületén található munkanyomok az eszköz funkcióját határozzák meg. A Denevér úti 250 db agancsleletből - használatból eredő munkanyom alapján - 19 db agancsszár és 10 db agancság tekinthető használatba vett eszköznek. Ezek ütőeszközök ütőbunkó - 3 db agancsszár, 4 db közép- és felsőszár, 1 db felsőszár, 7 db felsőszár és koronaág; kalapács 3 db középszárból); és "vésők (ágak). A kovabányából 10 db őzagancs került elő, ezek közül 2 koponyás, 4 pedig vetett agancs. A kovabánya használati idejének meghatározásához az ismert radiokarbon mérési adatoknak és a leletanyagok vizsgálati eredményeinek összevetésére van lehetőségünk. Radiokarbon adatok : 3 3 GrN 15567 40 350 ± 950 BP. faszénből В 4709 3 470 ± 80 BP. agancsból Leletek: "Mousterien típusú" törött kaparó; rossz minőségű kovanyersanyag, 11-13. századi Árpád-kori cseréptöredék, Késő holocén mollusca faj, gerinces fauna. A Denevér úti Kovabánya gímszarvas agancsleletei morfológiában és méretben a Sümeg-Mogyorósdomb neolit/rézkori kovabánya agancsleleteivel egyeznek meg. A kovabánya állatcsontleletanyaga őskori, és késő neolitikum utáni időszakra keltezhető. 3 4 Vörös István 3 3Gábori-Csánk 1989. 21. 3 4 Vörös 1998.
