Folia archeologica 46.

Kovács S. Tibor: Kemény János erdélyi fejedelem tatár buzogánya (17. sz.-i tatár fegyverek a Magyar Nemzeti Múzeumban)

184 KOVÁCS S. TIBOR egy tatár szolgálatban álló örmény, vagy török ötvös készíthette. A műtárgy fején található virágszirmot formázó foglalatok, valamint az alapdíszítés stilizált lótuszvirágai és pünkösdi rózsái a fogazott szélű levelekkel a török díszítőművészet ún. saz-hatayi stílusát követik.

1

7 A buzogány nyelének aranyozott ezüstlemezét díszítő motívumok, a felső rész „z" keretezése a 17. századi török fegyverek nemesfémvereteivel hozható kapcsolatba.

1

8 A díszbuzogány leírása után vizsgáljuk meg azt, hogy milyen körülmények között került fogságba Kemény János és miként jutott tatár buzogányhoz? 1657 elején indult meg az erdélyi hadsereg Lengyelországba azért, hogy II. Rákóczi György fejedelem - svéd és kozák támogatással - megszerezze a lengyel trónt. Dánia hadba lépésével X. Károly Gusztáv svéd király csapatai magára hagyták az erdélyi fejedelem seregét, aki a kozákokra sem számíthatott igazán. A lengyelek főerői s I. Lipót osztrák császár és magyar király csapatai mellett az erdélyiek ekkor új ellenséggel is szembe kerültek, a gazdag zsákmányra áhítozó tatárokkal. A helyzetet súlyosbította még az a tény, hogy II. Rákóczi György időközben visszatért Erdélybe.

1

9 A fokozatosan visszavonuló - szorult helyzetben lévő - erdélyi hadsereg főparancsnoka, Kemény János már nem tudta megakadályozni a sorozatos szökéseket és a hadsereg demoralizálódását. 1657 július végén „Trimbolnánál" (ma Terebowlja, Ukrajna) a tatár sereg bekerítette a fejedelem csapatait. Kemény János három napon át szilárdan tartotta magát egy tó és az őskori sáncok védelmében. A jelentős tatár veszteségek hatására a kán tárgyalni hívta a főparancsnokot, akit lefogatott, maid a vezér nélkül maradt sereget a tatárok megadásra kényszerítették.-" IV. Menmed Giráj kán (1654-1666) Kemény Jánost a kánság fővárosába, Bahcsiszerájba szállíttatta, ahonnan a főúr a város felett fekvő csufut-kálehi erődítménybe került.

2

1 A lengyelországi „kalandot" - a moldvai és a havasalföldi hadjárattal ellentétben - a porta nem bocsátotta meg II. Rákóczi Györgynek, ezért hazatérése után hamarosan megfosztották trónjától és új fejedelem választását írták elő az erdélyi rendeknek. Az új fejedelem Rhédey Ferenc, máramarosi főispán lett, aki 1658 januárjában önként hódolt be az ismételten megválasztott II. Rákóczi Györgynek.

2

2 A törökök II. Rákóczi György fejedelemségét érvénytelennek tekintették, s ezért ismét új jelölt után néztek.

2

3 A krími tatár kán időközben minden befolyását latba vetette, hogy a porta Kemény Jánost válassza fejedelemmé. A 15 éves háború után Moldva és Havasalföld a tatár kán adófizetőjévé vált. 1598-ban már történt kísérlet egy tatár-erdélyi szövetség létrehozására.

2

4 A török birodalom gyengülésével párhuzamosan kezdett a kánság szerepe felértékelődni az európai politikában. Aporta elfogadható jelölt hiányában eleinte támogatta Kemény Jánosnak, a befolyásos főúrnak és az erdélyi hadsereg főparancsnokának esetleges fejedelemmé választását. A tatár rabságban lévő Kemény János megválasztása a kán számára döntő fontosságú volt, hiszen a fogságukból uralomra jutó erdélyi fejedelem a Krími Kánságtól is függene. Megválasztás esetén a lekötelezett, így könnyen befolyásolható Kemény János fejedelem által próbálta volna kiterjeszteni a tatáikán a befolyását az európai hatalmak felé.

2

5 Az 1658-as erdélyi liacljárat előestéjén IV. Mehmed Giráj kán a fejedelemjelöltjét - minden eshetőségre készen - az Erdélytől alig száz kilométerre fekvő havasalföldi Tirgovistyébe (ma Románia: 1

7 Petsopoulos 1982, 3-25; Özei 1992, 6-12.; Gerelyes 1994, Fig. 76-81.; Kovács S. 1995, 226-227. 1

8 MNM Fegyvertár. 17. századi török buzogányok Ltsz.: 54.1946. és 55.3440. 1

9 Szilágyi 1874, 588.; Szilágyi 1890-91, 309.; Szilágyi 1891, 193-196.; Gömöry 1892, 706-707.; Gebei 1992', 50-55. 2

0 Kemény 1980, 315-321.; Szalárdi 1980, 376-382 .-Gebei 1992, 2

1 Karácson 1916, 402-403.; Kemény 1980, 327-330. 2

2 Szilágyi 1891. 197-208.; Karácson 1916, 406-408.; Szalárdi 1980,391. 2:

1 Karácson 1916, 408-410.; Horn 1993,258-259. 2

4 Ivanics 1989, 27-59.; Ivamcs 1994, 100-121. 2

5 Ivanics 1994, 201-203.