Folia archeologica 46.

Kovalovszki Júlia: Dr. Parádi Nándor (1928-1997)

12 KOVALOVSZKI JÚLIA fő feladatának. APécs-tettyei, a Hács-béndekpusztai, Letenye-szentkeresztdombi, a Nagykeszi-i, a Tiszanána—ónánai stb. kisebb-nagyobb méretű, de mindig jelentős eredményeket hozó ásatásait a Holl Imrével közösen végzett Sümeg—sarvalyi feltárás koronázta meg. E munka eredményeként a középkori falukutatások egész eddigi történetében is különleges értékűnek számító falufeltárás valósult meg. A török időkben elpusztult település helyének szerencsés kiválasztása (Dunántúl) önmagában is lehetőséget biztosított az összehasonlításra a korábbi, főleg alföldi felátárásokkal. A Sarvalyon megismert teljes falukép, az egyes épületek aprólékos, minden részletre kiterjedő, hiteles dokumentálása, a rendkívül gazdag leletanyag a magyar középkori falukutatás értékes forrását jelenti nem csak a régészet, ele a néprajz és a történettudomány számára is. Parádi Nándor rendelkezett a múzeumi életben elengedhetetlen - és ma már sajnos, egyre ritkább - erénnyel, a műtárgyak szeretetével. Egyforma tisztelettel vette kézbe a legegyszerűbb cseréptöredéket és a legdrágább ötvösmunkát. A tárgyak mögött az alkotó embert tisztelte, ezért foglalkozott szívesen a tárgyakkal, ezek között is a középkori tárgyi anyagban leggyakrabban előforduló ám mégis viszonylag elhanyagolt leletcsoporttal, a kerámiával. A cserépedények tanulmányozását az alapoknál kezdte. Egyetemi szakdolgozatában ma is érvényes módon a népvándorlás kori és Árpád-kori edények készítésmódját vizsgálta. A továbbiakban egész életét végig kísérte a középkori kerámia kutatása. Foglalkozott a különlegesnek számító edényfajtákkal, díszítésmódokkal, a kályhacsempék készítésmódjával, díszítésükkel, fazekasműhelyekkel stb. Legfőbb munkája e témában a középkori pénzekkel elrejtett edények összegyűjtése és feldolgozása volt. E gyűjtés első részét 1963-ban közreadta, de utána is - élete utolsó percéig - folytatta a gyűjtést. Munkájával biztos fogódzópontokat rögzített a kerámia oly sok bizonytalanságot rejtő keltezéséhez. Tárgyszeretetéből következett, hogy teljes odaadással foglalkozott pl. a kincsleletekkel (Ete, Nyáregyháza, Kiskunhalas-Fenértó), de a különleges értékű egyes tárgyakkal is (a sályi honfoglalás kori csont zablapálca, a gyulai szkíta agyagpecsételő). Nem véletlen, hogy Parádi Nándort még egészen fiatal, kezdő muzeológusként osztályvezetője tréfásan, de komolyan gondolva „lapidárium-igazgatónak" nevezte ki. Senki nem tartott ugyanis nála nagyobb rendet a Középkori Osztály raktárában. Nem csak a saját gyűjteményét tartotta példás rendben, de az egész raktár rendjét szívügvének tekintette. Világosan tudta, hogy a rend a múzeumi munka alapja. A rendcsinálásból különben az 50-es években végzett általános revízió alkalmával maga is alaposan kivette a részét. A raktári rend kialakításához a régi iratok, naplók, fényképgyűjtemények stb. rendezése is hozzá tartozott. Ennek során ismerte fel, hogy ezekben páratlan értékű forrásanyag rejtőzik. A műtárgyak, leletegyüttesek tudományos feldolgozásánál a régi iratok ismerete nem egyszer új eredmények megszületését segítette. Forrásismeretéből és rendkívüli memóriája hasznaiból mindannyian részesültünk, akik hozzá fordultunk. Parádi Nándor tevékenysége nem volt különösen látványos, de ami a keze alól kikerült, akár ásatás, feldolgozás, kiállításrendezés, akár múzeumi aprómunka: mindig magas színvonalú igényességet, valódi történeti megalapozottságot árult el, minden vonatkozásban hiteles, megbízható, vagyis maradandó értékű. Parádi Nándor szerény, visszahúzódó természetű kolléga volt. Ha zsörtölődött, mindig a dolgok jobbítása érdekében tette. Magánéletéről, családjáról alig árult el valamit. Szakszervezeti vezetőként sokat törődött a kollégák ügyes-bajos dolgaival. Évtizedeken keresztül intézte a szakszervezet pénzügyeit a tőle mindfen téren megszokott pontossággal, lelkiismeretességgel. A ranglétra magasabb fokozataira soha nem vágyott, de nem kerülhette el, hogy szolgálati ideje utolsó éveiben először megbízott, majd rövid időre kinevezett osztályvezetőként a Középkori Osztály élére álljon.