Folia archeologica 45.
Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)
A BESZTE KEC L SZENTELTVÍZTARTÓ 20!) ha valaha is latin nyelven kolostori leltárba vették. Az eddig elmondottakból kiderült, hogy az eredetileg nyilvánvalóan görög szertartású környezetben készített besztereci szenteltvíztartó edényt latin szertartásnál is lehetett használni, amire Magyarországon legalább all. századtól lehetőség nyílott. Az edény felső peremén olvasható, a fogót kétoldalt tartó két mellalakkal egybeöntött, s így mindenképp az eredeti formához kapcsolódó görög felirat képezi az edény legjelentősebb problémáját. 1"' A feliraton ez áll: +HZOS /ПНГ1ХЕ/ TONNH/AMATO. A szöveg több helyen is feltűnően romlott, ambivalenssé téve a kínált megfejtéseket. Ennek a görög szövegnek a jelentése az eddig legelfogadottabb olvasat szerint, melyet Fettich Moravcsik nyomán közölt: „Jézus a gyógyulások forrása is", amely pontos görögséggel így lenne leírva: IHEOTZ ПНГН KAI TQN IAMATQN . Ezzel szemben legújabban felmerült egy másik olvasat is, Ihor Sevcenko részéről: 'H ZQZ[A] ПНГН; X[PIIT]E TQN IAMATQfN], melynek értelme a következő: „Krisztus, a gyógyulások élő forrása". Ez utóbbi esetben egy szokásos bizánci versmértékben (ún. dodekasyllabon, azaz tizenkét szótagú) fogalmazott szöveget kapunk, a sornak az ötödik (vagy hetedik) szótag után ezeknél megszokott elválasztása is megvan (az ún. Binnenschluß). 1 6 Hátránya, hogy a névelőt és az első szót egybeírja, valamint kihagy egy magánhangzót, ami szokatlan abban az esetben, ha egy hallás alapján leírt szöveggel találkozunk. A szöveg az edény formája, mérete mellett a legjelentősebb érv az edény rendeltetését illetően, mint már többször utaltunk rá. 1 ' Nézzük meg, a két értelmezési lehetőség közül melyik hova vezet! A két kínált megfejtés értelme voltaképp azonos: Krisztus megnevezése a gyógyulások forrásaként több helyen megtalálható a bizánci liturgiában, egyebek között a Kis Vízszentelés szertartásában, illetve a betegekért mondott könyörgésben, valamint másutt is. Ilyen szövegekben az imát Krisztusnak címzik, és a Jézus-név nem jelenik meg, mint azt az első megfejtés kínálná. 1 8 Különösen furcsa a szöveg elején az első megfejtés szerinti HZOÈ (ejtsd: izosz) alak a normális IHEOYE (ejtsd íszusz, iiszusz) helyett. A S-Z váltás a görög orthodoxia által közvetlenül befolyásolt (szláv stb.) területtől idegen készítési helyet feltételez, az orthodox területeken ugyanis kivétel nélkül az [sz]-es hangalak terjedt el. Ezzel szemben esetleg szóba jöhetne Magyarország eg)' ilyen furcsa alak létrejöttében, ahol feltehetőleg szlovén (illetve közvetve latin) hangalakot követően [z] található a kérdéses helyen. 1 9 A nyugati szláv nyelvekben, valamint a magyarban és a németben a szókezdő [j] hang esetében könnyebben számolhatnánk annak eltűnésével, mint a neolatin nyelvterületeken, ahol ugyanez a szókezdő [j] zs, dzs-vé vagy hangsúlyos h-vá változik, tehát elhagyni nem nagyon lehet. A szókezdő mássalhangzó-magánhangzó csoport átalakulását még leginkább orthodox (görög vagy 1 5 Ezúttal szeretnek köszönetet mondani dr. Kapitánfiy Istvánnak(t) értékes tanácsaiért. 1 6 A megfejtésért és a további segítségért a felirattal kapcsolatos problémákban nagyon sok köszönettel tartozom Ihor Sevcenko professzornak. "Az edény nagy mérete, lezárhatatlan volta kizárja azt, hogy myron (szentelt olaj) vagy egyéb anyag hosszútavú tárolására készítették volna, a belőle való ivásra sem kifejezetten alkalmas, lehetséges ereklyetartó voltáról később szó lesz, ezen felül gyógyításokkal kapcsolatba hozható egyéb funkció nem ismeretes előttem. I 8A Jézus-név inkább az evangéliumi szövegekben, és az evangéliumi történetek közvetlen parafrázisaiban jelenik meg, mint amilyen az élet vize kontextusában Jézus és a szamariai asszony története és az ahhoz kapcsolódó himnuszok a pünkösdi időszak közepét követő vasárnap. Ugyanebben az időszakban, melyet Krisztus, mint az elet forrása gondolat irányít, rengeteg utalás történik Krisztusra, mint a gyógyulások forrására is, azonban a Jézus név nélkül. I! l Moravcsik kifogásolta ezt az írásmódot, utalva a készítő esetleges idegen voltára, de további következtetéseket nem vont le belőle. Melich 1903, 185-188. o. szerint az összes keleti szláv népnél az ejtés [iszusz, iiszusz], a horvát glagolita, valamint későbbi emlékeken: isus, a dalmáciai latinbetűs emlékeken: Jesus, Isus; ezzel szemben ócseh: Jézus, lengyel: Jézus, szlovák: Jezis, szlovén: Jézus.
