Folia archeologica 45.

Dienes István: A honfoglalás kori magyar kovácsok egyik mesterfogásáról (Jegyzetekkel ellátta: Fodor István)

1 IONFOGLALÁS KORI KOVÁCSMÜVESSÉG 185 Már Tavas dimplomamunkája említi, hogy a hüvely természetszerűleg csakis két - a fa szála mentén hosszában hasított - falemezből állhatott, mindkét félnek belső oldalát vályúszerűen ki kellett vésni. (A hüvely alapanyagául az avar kard esetében a jól faragható hársfát használták, épp azt a fát, amelyet középkori bútoraink faragványaihoz, templomi faszobrokhoz is nagy előszeretettel alkalmaznak.) Amit ehhez hozzátehetek, az annyi, hogy a szablya esetében a penge ívelésének megfelelően hajlítani is kellett a fát, tehát még bonyolultabb feladat volt a hüvely kifaragása, mint az egyenes kardoknál. A penge görbületét követő, pontosan egymásra illeszkedő, a s/éleken egymásra felfekvő lemezeket, akárcsak az avar kardnál, nyilvánvalóan a honfoglaló szablyáknál is behúzták egy egyetlen hasításból álló bőrrel, és lia ezt bőrt enyvvel felragasztották, mégpedig úgy, ahogy hiszem, hogy a bőr két szárnyát hátul egymásra hajtották, akkor maga a bőr már összefogta a fátok összesimuló két felét. (3-4. kép.) Ekkor kifaragták fából a két függesztőfül belső fa magját - Tavas terminológiája szerint a „bélésfát", amely a mi tárgyunk esetében, annak vas borításából ítélve, a kifelé néző szélén kerekdeden ívelt, a hüvely felé eső oldalán viszont egyenes lehetett, de ezen a részén ráadásul ékalakban kimetszett (valahogy akként, ahogy az avar kard esetében tapasztalta Tavas), hiszen csak így fekszik neki a tok élének. A két függesztőfül bélésfáját ráillesztették a hüvely két megfelelő pontjára, egy iket nagyjából a torkolat alá, a másikat a torkolattól mintegy 30 cm-rel lejjebb. Mellettük, egész pontosan szólva: alattuk és felettük átpántolták a hüvelyt, de úgy, hogy a pántok végei a hüvelyen túlfussanak, mégpedig épp a bélésfa alsó és felső szélével érintkezve. Ezeken a pontokon kellett ugyanis a pántokat egybekalapálni, hogy azok aztán a fül vasborításának sarkaiba becsúsztathatok, azzal összefoghatok legyenek. Ennek következtében a fül vas borítását úgv méretezték, hogy abban középen a bélésfának kétoldalt pedig a hüvelypántoknak - jó szorosan egymás mellett - el kell férnie. Mivel a függesztőfül egészében 6,3 cm széles és a hüvelypántok kétoldalt l-l cm helyet foglalnak el, a bélésfa szélességét cca 4 cm-re becsülhetjük. A burkolatnak legfontosabbb szerepe a pántok összefogása volt, hiszen a függesztőszíj rögzítésére szolgáló bélésfa voltaképp ezek közé volt beszorítva; alighanem ez a fa nem csupán a hüvelyhez, hanem kétoldalt keresztben a pántokhoz is be volt ékirányban faragva, hogy minél szilárdabbul álljon a helyén. A fül borítását két vaslemezből kalapálták ki. A felsőt, a nagyobbat úgy, hogy annak oldalt keskeny lehajló pereme, sőt - talán - alul visszahajló éle legyen. A másik, az alsó egy egyszerű sima lap volt, amelyet a bélésfa alá csúsztattak úgy, hogy külső ívét a másik burkoló lemez visszahajló széle fogta. Ez a lap belül, a hüvely felé eső oldalon körívesen ki volt vágva, épp úgy, ahogy a tiszafüredi példány.

5 (5. kép) Ez a rész azért maradt fedetlen a fülön, mert a bélésfához alulról ide fogták a szablya függesztőpántját azzal a piskóta alakú bronz szíjszorító lemezzel, amely 2,1 cm hosszú, s végeit egy - egy vasszög üti át. A pántokkal felerősített függesztő borításának tehát két rendeltetése is volt: részben lehetetlenné tette, hogy a függesztőszíj at tartó fül a hüvelyről egy nagyobb ütődés következtében leváljon, tehát szilárddá, biztonságossá tette a szablyáknak ezt a kényes részét; emellett arra is szolgált, hogy a feltehetően a végén kiszélesedő függesztőjét a fához - a szíjszorító lemez segítségével - alaposan oda5Dienes 1972, 62. 24. kép. - A millecentenáriumi honfoglalás kori régészeti kiállítást megelőzően Révész László újra restauráltatta a tiszafüredi szablyatöredéket a Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor Osztályán. Ekkor az ellenzőn két-két palmettadíszes rézlemez-berakás került elő a korábbi vastag oxidréteg eltávolítása után. (Vö. Fodor 1996a.) Itt a restaurálás előtti, Dienes István által készíttetett fényképfelvételt közöljük, melyen szintén jól látható a függesztőfül szerkezeti megoldása.