Folia archeologica 45.

Beszédes József: Dioscuros ábrázolású sarokkő Alsóhetényből

FOLIA ARCHAEOLOGICA XLV. 1996. BI DAPEST DIOSCUROS ÁBRÁZOLÁSÚ SAROKKŐ ALSÓHETÉNYBÖL BESZÉDES József Az alsóhetényi erőd 34. számú tornyától délre, az 1994. évi ásatás során, másodlagosan beépített faragott kövek kerültek elő a fal külső síkjából (1. kép). A két kibontott faragvány közül az egyik ábrázolás vagy felirat nélküli keretezett mészkőtöredék volt, a másik pedig téglalap metszetű, két egymás melletti oldalán figurális reliefdíszítéssel ellátott márvány sarokkő felső 2/3-ának töredéke (2-4. kép).

1 Méretei; megmaradt m.: 59, sz.: 58, v.: 36 cm. Alul, a törésfelületen látható vésőhasználati nyomok arra utalnak, hogy a követ az erődfalba való másodlagos beépítéskor a jobb illesztés érdekében faragták le. A kőhasáb simára faragott tetején 3 téglalap alakú csaplyuk található; egy középen, kettő pedig a relief nélküli oldalakhoz kapcsolódva a széleken (4. kép). A hátsó, díszítetlen oldalt durvára faragták le. A relief nélküli mellékoldal szélén, hosszanti, kissé ferdénfutó peremes kiképzés látható, amely az ide csatlakozó homlokzati kőlap beillesztését segítette. A perem szélessége alul 7 cm, felül 8 cm

2. A többszörösen profilált noricumi - pannóniai volutamotívummal lezárt, ívelten bemélyített háttérkiképzésű főoldali mezőben lovát kantáron vezető Dioscuros áll, jobb kezében lándzsával (ajobb kézfej letörött). Fején pileust visel, amely alól kilátszik vállig érő göndör haja. Vállait és mellét, ajobb vállon összekapcsolt chlamys borítja, melynek egy része bal alkarjára terül. Testét erőteljesen hangsúlyozott és világosan tagolt izomzat jellemzi, arcának megformálása enyhén pufók, orra letörött. A Dioscurost szemből ábrázolták, beállításában valamint testrészeinek megformálásában a kontraposzt és ponderáció szerinti komponálásmód hatását láthatjuk. Bal csípője feljebb emelkedik és erőteljesebben domborodik ki, így annak ellenére, hogy csak a combok felső része maradt meg, megállapítható a lábak egymástól eltérő szerepe. A bal láb hordozza a testsúlyt (Standbein), míg ajobb láb csak enyhén kitámasztó mozdulatot végez (Spielbein). A bal kart behajlítva, enyhe rövidülésben faragták ki, ezáltal a jobb láb előreirányuló mozgásával ellentétes, a relief síkjának irányába ható mozgást végez kiegyenlítve a láb mozdulatát. A fej enyhén bal felé fordul. Irányának megformálását nem a fenti szerkesztésmód, hanem az a kompozíciós elv határozza meg, hogy a sírépítmények szélső figurái lehetőleg a középtengely felé nézzenek.

1 1 Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum. A kőemlék publikálásának lehetőségét, valamint a cikk megírásához nyújtott sokoldalú segítségét dr. Tóth Endrének ezúton is köszönöm. 2 A perem szélességének a kőhasáb teteje felé való növekedését azzal magyarázhatjuk, hogy az itt megtámasztást nyerő homlokzati kőlapot a sírépítmény belseje felé enyhén ..megdöntötték" a nagyobi) stabilitás érdekében. Ha a kőfaragó következetesen vezeti végig a testrészek kontraposzt és ponderáció szerinti megformálását, a fejnek jobb felé kellene fordulnia, kiegyenlítve a bal oldal erőteljesebb plaszticitását és a behajló bal kéz hátrairányuló mozdulatát.