Folia archeologica 44.

Fodor István: Dr. Korek József (1920-1992)

14 FODOR ISTVÁN gécske, önképzőköri színvonalú dolgozatocskákat tartalmaz. S a Korek József írása óta eltelt években a megyék és a városok tucatjai lettek a múzeumokban őrzött nemzeti örökség teljes jogú tulajdonosai, főhatóságunk tehetetlenül tipródik, s nem született meg legalább az elveket egységbe foglaló törvényi szabályozás sem. Közben jönnek a „fejlett Nyugat" mindennemű tanácsadói, akiknek fogalmuk sincs kulturális hagyományainkról, s indulásuk előtt azon töprengenek, Budapestre vagy Bukarestbe váltsák-e meg jegyeiket, tanácsaik aztán jó esetben is csak annyit érnek, mint orvosságban a desztillált víz. Mert itt a Korek Józsefek tanácsaira se régen nem volt, se most sincsen szükség. Nagy szolgálatot tett Korek József a jövendő muzeológusainak nevelésében is. 1960-tól rendszeresen oktatott az ELTE Régészeti Tanszékén, őskori anyagismeretet és muzeológiai előadásokat tartott. Az egyetemi oktatók nem kis hányada jobb esetben is csak afféle szükséges rossznak tartotta a muzeológiát, mondván, hogy az „nem tudomány". Ebben azonban alighanem tévedtek. Történeti és elméleti megalapozottság mellett ugyanis kétségkívül az. Gyakorlati haszna pedig legalább egyenrangú bármelyik más szakágazattal, hiszen a végzett régész, vagy néprajzos szakemberek, akik múzeumokba kerülnek, enélkül évekig idegenül mozognak munkahelyükön. Oktatói tevékenységét az egyetem 1979-ben címzetes egyetemi docensi címmel ismerte el. Nem hagyhatjuk említés nélkül Korek József közéleti tevékenységét sem, amely mindig szorosan kapcsolódott munkahelyéhez és tudományos szakterületéhez. 1948-tól mintegy másfél évtizedig volt az intézményi szakszervezeti bizottság titkára, majd elnöke, 1963-ban a Közalkalmazottak Szakszervezetének múzeumi szakbizottsága választotta elnökének, amely tisztet több, mint két évtizeden át betöltötte, s közben 1963 és 1981 között az ágazati szakszervezet központi vezetőségének is tagja volt. Szakszervezeti tevékenysége jól példázza, hogy nem csupán a magyar múzeumügy általános fejlődését tartotta fontosnak, hanem szívén viselte a múzeumokban dolgozók érdekeinek érvényesítését is. Gazdag munkásságát számos kitüntetéssel ismerte el a szakmai közélet és a kulturális vezetés. A Régészeti Társulat 1944-ben a Kuzsinszky-emlékérmet, 1982ben pedig a Rómer Flóris-emlékérmet ítélte számára, a Banner Jánossal írott, 1956ban megjelent munkáért akadémiai nívódíjat kapott. Múzeumi és muzeológiai munkásságát 1974-ben Móra Ferenc-díjjal ismerték el, megkapta a Munka Érdemrend ezüst (1967) és arany ( 1974) fokozatát, 1989-ben pedig életművéért a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjét, nem említve számos más kitüntetését és díszoklevelét. Nyugállományba vonulása előtt elsőként neki ítélte oda a kuratórium a Nemzeti Múzeum által alapított Széchényi-emlékérmet. Jellemző egyéniségére, hogy nem a magas állami kitüntetésekre, hanem ez utóbbira volt a legbüszkébb, amint halála előtt ezt maga elmondta. Korek József személyében a Nemzeti Múzeum és a magyar múzeumügy legújabb kori történetének egyik meghatározó egyénisége távozott el közülünk. Emlékét nemcsak művei őrzik meg hosszú időre, hanem mindazok emlékezete is, akiknek megadatott, hogy személyesen ismerjék. Fodor István